[Folklista] Emlékezés Mesterke Gergelyre

[Ferenc Tobak]

A minap telefonáltam (Csángóföldre,) Moldvába, ekkor jutott a tudomásomra hogy 2004 december 20-án elhunyt Mesterke Gergely a külorekecsini sipos(dudás). E néhány sorral szeretnék Gergely bácsira emlékezni.



Mesterke Gergely rövid életrajza: 1923 február 16-án született, szülei Ferenc és Mária voltak. Katolikus vallású, 4 osztályt járt. Foglalkozása szerint asztalos, gazdálkodó. 1944-ben bevonult katonának, volt a fronton, szavaival élve: "hajtották a németeket." 1945-ben házasságot kötött Bába Magdolnával (1923-1983). 11 gyermekük született, 3 még él. (8 gyermeke korán meghalt, "volt kolera", emlékezik). Élete utolsó napjáig keményen dolgozott a mezon, vagy ha kellett, ablakot készitett, mivel nem kapott nyugdíjat.



Mesterke Gergely készségesen állt az ot felkereso látogatók és gyujtok rendelkezésére. Fújta a "sipját", vagy "sütyült"/furulyázott. Tudott tilinkázni, tökdudát készíteni és azon  játszani is. 

Elso találkozásunkkor a gyalupad mellett találtam a ház mögötti fészerben, s rövid ido múlva munkáját félbehagyva már a fújta a dudát a vizitáló idegennek. Az évek során  összebarátkoztunk, sok idot töltöttünk együtt. A fiatalságáról, a falu életérol szívesen mesélt, a sipoláshoz kapcsolodó kérdéseimre türelmesen válaszolt. Kedvenceit, a nagyapjátol is hallott hiedelmeket mindig futött hangulatban idézte.

Ime egy "gyöngyszem" Mesterke Gergelytol:



*Sipos a "vigasságban": Ezt a történetet öt különbözo alkalommal mesélte Mesterke Gergely hangszalagra, az alábbi történet kivonat ezekbol, amit Mesterke jóváhagyott.

 "O aludt ott 's elvitték .jó ott volt a vigasságba, fogtak fonni, bé fogta énekelni, ott a guzsaljasba ott voltak a "leányok" [fehér asszony, szép asszony = tündér/boszorkány, Mesterke Gergely nem nevezi néven oket]. Táncoltak, vigadtak éjre, hat napra. Minden mi kell, mi kell neki azt annyi pénzt azt adtak, vót hogy »Háj má én nem búsulok.« Ki volt dagadva itt, eltették a pénzt nekije oda bé a kebelébe hogy még sipoljon. Vót minden félébe ott a szobába szép székbe. Mit szólt az Isten felé, valamit szólott 's akkor csak kipillantak a szemei [felébredt]. Mikor kipillantak akkor majd béesett a Szeretbe [a Szeret folyóba] ide a vizbe. Vót egy fuzbe, egy fuz oduba béülve egy jó székbe [nevet]. Mikor megöbredt,- kivolt dagadva itt, mikor haza ment akkor fuzfa levél volt az egész. Meggyúrva a kebele fuzfa levélvel. Az nem pénz volt, az fuzlevél volt, adták nekije. Megszentelte [a sipot] 's aztán elszabadult tolik [a boszorkányoktól]. Többett nem mentek hozzá felé, megharagudtak o reá! Üsmert sokat [boszorkányt] mondták az öregek. 

Én sokat hallottam az örektu [öregtol] hát kilencvenöt esztendos vót és én csak kilenc esztendos vótam mikor meghalt a Mesterke Gergely az apókám [nagyapa]. O mondta o, mert o sipos vót, o sipos volt."



Mesterke Gergely csodálatos, nyitott ember volt, egy lényét jellemzo, örömteli este maradt velem, ez volt elso gondolatom amikor a halálhírét meghallottam, ezt osztanám meg Veletek:



2000 nyarán az akkor már 77 éves Mesterke Gergelyt egy szombat délután a falu határában a kukoricaföldön találtam, dolgozott. Úgy 6 óra lehetett. Kérdeztem Gergely bácsit, hajlandó lenne-e dudálni a falubeli leányoknak, hogy a dalokat énekelve, dudakísérettel is rögzíthetném. Fáradt volt, de vállalta a sipolást. Szarka Márton házába vonultunk, ahol is kezdetét vette a "gyujtés". Öt erotol duzzadó fiatal jó hangú leány, és az idos dudás.

A boroskancsó hamar elokerült, Gergely bácsi felmelegedett, a régi guzsalyasokról beszélt, huncutkodásokról, belekezdett a boszorkányos-sipos történetekbe is, a lányok kuncogtak, nevetgéltek. Nagy volt a hangulat, láthatóan mindenki élvezte a Gergely bácsi által tartott  "eloadást". Majd felfújta a dudáját, a lányok énekelni kezdtek, ihogtattak, összekapaszkodva forogtak a dudaszóra. A padló zengett-dobogott, telitorokból leányének töltötte meg a szobát, sivített a sip, lélekemelo, varázslatos zene-tánc-csoda született. 

Gergely bácsi ült a zöld széken, mosolygott, csak mosolygott, fújta a "sipot", és az arcán láttam a mosolyán, amint elrévülve repül az idoben, repült vissza régi mulatságokba, legénykorába, mindannyiunkat magával repítve.



Kedves Gergely bácsi! Köszönöm az élményeket amit Toled kaptam, köszönöm a tudásod megosztását, és köszönöm a Teremtonek hogy ismerhettelek.

Nyugodj békében.



Tobak Ferenc





* Tobak F. 2001. "Fújják és táncolnak utána". Siposok-csimpolyosok Moldvában. Agócs G. (szerk): A duda, a furulya, és a kanásztülök. A magyar hangszeres zene folklórja. Budapest, Planétás, 477-488.

 
--------- következ? rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20050513/85031e26/attachment-0018.htm>