[Folklista]locsologondolatok

[Szász József Árpád]

Tisztelt társak,
Ismét megosztanám az elmúlt napok, történések eredményeként született gondolataimat.
A "Radiomax" adásával kapcsolatban: 
   1. Mi lehet az oka, hogy még mindig újabb és újabb adók jelennek meg?
	a. A meglévő adók nem elégítik ki néhány ember igényeit (a létrehozók csoportja)?
	b. A csoport tagjai nem tudnak elhelyezkedni a nekik tetsző állásokba?
	c. A csoport tagjainak nincs elég lehetősége, vagy nem ismernek más lehetőséget, hogy alkotói képességüket, ambíciójukat megéljék, hasznosítsák?
	d. Valamely vállalkozó (tulajdonos) üzleti lehetőségeket lát benne?
	e. Valamilyenfajta megrendelésre. Esetleg szétrombolni, vagy legalábbis megváltoztatni, a jelenlegi kialakult piacot, vagy a nézők, hallgatók ízlésvilágát, lelki 			    egészségi állapotát, akár jó irányban is?
	f. És egyebek.
	Én személy szerint nem látom, hogy ezek közül melyek a motivációk. Ettől függetlenül, ha az én értékítéletem szerint az ember (néző, hallgató) egészségi, lelki, szellemi állapotára jó hatással van, én örülök. Mivel én nem szívesen hallgatom, illetve jelenleg nincs szükségem a népzene feldolgozása eredményeként született zenékre, nem hallgatom ezt a rádiót. De nem is ítélkezek felette. Csak kívánom, hogy eredményesek legyenek a fent leírt pozitív értelemben. Ha pedig az ellenkező irányban ténykednek, kívánom, hogy mielőbb belássák az okozható kárt és változtassák meg a rossz irányt. 
Én nem mások ellen, mások által diktált módon, hanem a saját és környezetem által képviselt értékek mellett, annak elérése érdekében kívánok tenni, cselekedni. Az is elképzelhető hogy ők is ezt teszik. Úgyhogy érdemesebb magunkra figyelni, a belső hangokra.
   2. A népzenéről, feldolgozásokról:
	a. Mit nevezünk illetve mit értünk feldolgozásnak?
	b. Miért van értelmük?
	Én személy szerint a népzenét csakis a maga természetességében, környezetében tudom annak nevezni. Midőn abból kiemeljük, már más jelentést kap. Hogy erős példával éljek, akár mondjuk a csávási zenekar muzsikája is más értelmezést kap, ha egy küküllőmenti faluban egy hagyományos esküvőn, vagy egy nyugateurópai színpadon játszanak esetleg egy pesti táncházban.
	Mivel, hogy ő bennük nagyon erős a hagyományos, hagyományt teremtő, éltető muzsikálás, abban nőttek fel, ezért természetes, hogy nem olyan nagy a különbség az ő esetükben, mint mondjuk egy a hagyományoktól kiesve felcseperedett zenekar esetleg falusi lakodalmon, valamint stúdió felvételen való muzsikálása esetében. Az ő esetükben (hagyományőrzők) nem tud a külvilág olyan erősen hatni, hogy megváltoztassa gyökeresen a játékukat, mivel a saját, otthoni környezetük hatása gyökeret eresztett beléjük. De azért, sajnálatomra, már láthatjuk ennek félelmetes előjeleit. Mondhatni a külvilág hadonászásai, kapkodásai már-már megsebzik, a földbe mélyen begyökerezett, kifejlődött öreg fákat is nemhogy az íjú palántákat. Bizony ágak is leszakadnak ennek következtében. Nem nehéz elképzelni egy erdőt mondjuk vihar után. Úgyhogy érdemes odafigyelni és készülni az esetleges következő viharokra. Akár egymáshoz közelebb rendezett, akár dombaljába történő faültetésekkel, akár tisztító metszésekkel, fölösleges kiszáradt ágak eltávolításával, stb.
	Hát ebből adódóan is szólal meg belőlem a félelem: hogy ne engedjünk a kísértésnek. Hisz a lelki, egészségi (szellemi-fizikális) állapotunk kerül kockáztatásra. Az identitásunk, emberi alapértékünk kerülhet veszélybe. Természetes, hogy nem minden külvilági hatás okozhat sebet, sőt az is megtörténhet, hogy pont az ellenkező hatással van ránk, de éppen ezért érdemes foglalkozni egyáltalán a hatások megismerésével, kezelni tudásának megszerzésével.
	Ehhez a legjobb módszer a tudatos kipróbálás. Pld. a tűzzel való találkozás. Ha nem tudatosan érünk hozzá, nagyobb károkat okozhat, mintha óvatosan odanyújtjuk az ujjunkat, és úgy érezzük meg annak égető hatását. Elég egy ujj ahhoz, hogy tudjuk mit jelent a tűz, és attól fogva már hasznosítani is tudhatjuk. 
Sajnos az ehhez hasonló természetes emberi magatartásokkal is hadilábon áll a mai világ. És nem azzal van baj, hogy kívülálló dolgok léteznek, hanem a mi képességeinkkel, ami az egyéni, közösségi és nemzeti identitástudatunkat illeti.
	Tehát, a mai rádióműsorokban hallhatunk-e minket tápláló, gyökeret adó műsorokat, zenéket, szavakat? Aligha, tisztelet a kivétel. Általában idegen, emberidegen hullámzások, morajok, csevelyek hangoznak el. Semmi nyugtató, kikapcsoló, ellazító. A zenék zöme, bizonyos érdekek miatt kerülnek adásba. Ritka az önkifejezésből, életörömből születendő muzsika sugárzása. És nem azért, mert nincsenek jó zenészek, zenekarok, művészek, hanem mert nem az beszél, vagy nem az kerül sugárzásra, akinek mondandója van, hanem akinek erősebb a hangja. És ezt a rossz beidegződött szokást szolgálja akarva-akaratlanul, tudva-tudatlanul a mai ember. Na ebből a mókuskerékből kellene valahogyan kitalálni.
Ezért kellene egyre többet tenni. És ebben nem segít a méreg, a düh, a másik hibáztatása, hanem csakis -az önmagunkra, mint ember és embertársunkra, mint ember- való figyelés, és együttműködés. A tudatos tervezés, építkezés. Ehhez viszont nélkülözhetetlen az idősebb generáció, az öröklés átvétele, a hagyomány részesévé válni. A legnagyobb tévedés, eldobni a kész tapasztalatokat, eredményeket, valami újért, frissért, divatosért. Nem lakásokat, házakat kell váltani, hanem a benne lévő szobákat nap-mint nap bútordarabról bútordarabra díszíteni, otthonossá tenni. És nem a jól használható, kényelmeseket, bejáratottakat kell lecserélni, hanem a meghibásodottakat, az elavultakat, a működésképteleneket. És nem másokért, mások előtti dicsekvésből, mások iránti megfelelési kényszerből, hanem a magunk egészségéért, kényelméért, boldogságáért. És a zene esetében bizony nem egyik napról a másikra vállnak azzá. Sőt nem is vállnak, csak változnak, fejlődnek. Aktualizálódnak. De hát nem is bútordarabok, hanem maga a ház részei.
	Úgyhogy előbb otthont kell építeni. És ezt az otthont a hagyomány segítségével, a népzenével lehet. Ezt nem lehet különböző bútordarabokkal megoldani. Ide a ház szerkezeti elemeire van szükség. Ezt jelenti számomra a népzene. Ezért hallgatom és ezért élek vele. Mert otthon akarom érezni magam. A saját bőrömben, a saját közösségemben, a saját országomban.
	És ha van otthonom, szívesen megyek én el a bálba. Legyen az bármelyféle.
És jó hazaérni is. És ha adott esetben rossz bálba kerülök, akkor sem esek magam alá, hisz vár az otthon melege.
	Ezt kívánom mindnyájatoknak így a böjt és a húsvét alkalmából.
Szeretettel,
Szász József
Budapest, 2005.03.25.