[Folklista] hat népzenész válaszol

[Kemecsei Gábor]

Erdekes valaszokat olvashatunk itt ket nagy kerdesre:
http://www.fidelio.hu/magazin.asp?id=7576


"Rondó - hat népzenész válaszol
  
Rovatunkban ezúttal hat népzenészt kérdeztünk arról, hogy 
1) Mit gondol az iskolai népzeneoktatásról és annak lehetőségeiről?
2) Lát-e értékbeli különbséget a népzene és a világzene között?


Palya Bea

1. Bizakodó vagyok. Népdalverseny Istenhátamögöttön (is), népzenei
tanfolyamok folyama a nagyvárosokban. A másfélszázados kincskeresés
javait, a népzenei hangfelvételeket, szövegeket ma már egyre többen
hallgathatják, tanulhatják. Gyakran kérdik tőlem, hol lehet ezeket a
dalokat meglelni. Hát hiszen mi magunk is elmehetünk ilyen
"másod"-kincstúrára. Elsétálunk a Fő utcába, a Hagyományok Házába, vagy
ha épp a Duna-parton akad dolgunk, a Néprajzi Múzeumba is benézhetünk,
de kizötyöghetünk 47-es villamossal - egy jó könyvvel kezünkben - a
Sztregova utcai Fonó Budai Zeneházba. Mindenhol dúskálni fogunk a
jobbnál jobb könyvekben, lemezekben, videokazettákban. Van honnan
tanulni, a letűnt éneklős korokból ezernyi néni és bácsi vár arra, hogy
rájuk leljünk és meghallgassuk őket egy-egy lemezről, hogy egy picinykét
rezdíthessenek a lelkünkön. Ezt a tudást élő módon kell áramoltatni a
gyerekek felé, ahogyan a vér lüktet az erekben. A népzene tanításának
"ábécé" részén túl az a legfontosabb, hogy az átadás sugárzó legyen.
Hogy tudatosítsuk, énekelni mindenekelőtt jó érzés, rezgés, öröm; ha
énekelünk, történik velünk valami jó. (Hány tanítványom jött hozzám,
hogy "a tanárom azt mondta, nem tudok énekelni".) Hogy teremtsünk egy
olyan, ihletett világot a dalokkal, zenékkel való találkozás köré (lehet
ez két jól megtalált mondat vagy egy jól választott kezdőzene-hallgatás
is), ahol jó lenni, ahol a képzelet szabadon mozoghat, ahol van kedvünk
zenélni. A gyerekek érteni fogják ezt. Ezen még látok csiszolnivalókat.
Hogy ne csak a hagyományőrzésen legyen a hangsúly, hanem - hogy Kiss
Feri barátom gépelési hibából adódó szavát használjam - a
hagyományérzésen is. Ezek a dalok magukban rejtik egy érzelmi önérlelés
lehetőségét, munkát takarítva meg majdan a pszichológusoknak. És
könnyebb aztán az út a versekhez is. S ezekből a dalokból utána új,
magunk költötte dallamok, szövegek is csírázhatnak, a népzene alapnyelv
lehet más zenékhez és a saját kreativitásunkhoz is.
2. A népzene és a világzene körül nincs fogalmi tisztaság, és ez talán
nem is fontos. A világzene szót a lemezpiac érdekei hívták életre -
ehhez kapcsolódó izgalmas olvasmány Marton László Érintés című könyve.
Itthon a legtöbben úgy használják ezeket a fogalmakat, hogy a népzene az
autentikus vagy gyűjtéshez közeli hangzás, a világzene meg kevert. De
hát egy külföldi lemezboltban a recsegő-ropogó ősgyűjtéseket, a
Muzsikást, a Ghymest, az Anima Sound Systemet mind a world music,
musique du monde címszavak alatt találnánk. Nehéz tehát itt rendet
tenni, még nehezebb megmondani, melyik értékesebb. Amúgy is, már egy
ideje úgy hallgatok zenét, hogy minden címkét igyekszem kiüríteni a
fejemből, csak a fülem, a hasam, a szívem marad a zene hallgatására,
azok meg tudják, nekik mi a jó. Talán más-más életforma jut eszünkbe e
két szó hallatán. A népzene: kezdődik a magyarszováti táncrend, Kati
néni a férjét siratja, kislányának altatót énekel, jönnek a
betlehemesek, újévi egyházi ének zeng a lujzikalagori templomban.
Világzene: megyek próbára, új dalt játszunk, francia szaxofonos
barátomnak ma azt a bolgárt dalt mutatom meg, koncert, turné,
hangbeállás, szerződések, plakát, World Music Festival. Hároméves
unokaöcsikémet moldvai bölcsődallal ringatom. Mirácska meg az indiai
Mamo csitté dalt szereti. Ma meghalt a nagymamám. Írogattam reggel,
siratószövegek jöttek. Népzene? Világzene?



Sebő Ferenc (Sebő együttes)

1. Erre nehéz válaszolni, mert ahogy hallom, lassan már iskolai
énekoktatás sincs. Mintha Kodály Zoltán nem is létezett volna, ez a
tárgy (gyanítom, hogy a testneveléssel együtt) a fölösleges fényűzés, az
elhagyható lényegtelenség kategóriájába rangsorolódott a vég nélkül ömlő
és gyakorlatilag megjegyezhetetlen információ-dömping miatt. Véleményem
szerint ez a harakirivel egyenértékű. Mi, európaiak ugyanis a görögök
óta tudhatnánk, hogy az érzelmek artikulációja biológiai szükséglet
minden egyén számára. Ennek birtokában jöhet csak létre a "társalkodás",
a sokat emlegetett "kommunikáció", amely kiemelten fontos az emberi
életben. A beszélt nyelvet, a zenei, mozgásbeli önkifejezést mindenkinek
joga van elsajátítani, különben sokszorosan hátrányos helyzetűvé válik.
A szájhagyomány útján fennmaradt népzene, néptánc e kommunikáció
történeti anyaga és példatára. Mindennél alkalmasabb arra, hogy jól
kipróbált elemeinek segítségével a fiatalok megtanulják a társalkodást,
a gátlások legyőzését és az önkifejezés módozatait. Erre sokkal több
figyelmet kellene fordítani a mainál. A mindenki által használható és
aktívan gyakorolható személyes kifejezőeszközök megtanítása alapvető
érdek. A beszéd, a zene, a tánc nem cserélhető le mások által mutogatott
és általunk csak bámult produkciókra, mert a végén még levegőt is
elfelejtünk majd venni.
2. A "népzene" mint gyakorolható, használati zene alapjában véve mindig
is világzene volt. Akik foglakoznak a kutatásával, jól tudják, hogy a ma
gyűjtött népzenei anyag az elmúlt európai évezred ezerszínű hagyatéka is
egyben. Olyan kortárs zene, amely régi és új formákat egyaránt
felhasznál. Régiséget azért közvetít a szájhagyomány, mert valamilyen
új, néha kontinenseken végigszáguldó divat hasznát vette még, kézen
fogta és aktualizálta. A használhatatlan régiségek elsüllyednek a
"lomtalanításban". (Örökölt dallamaink mind kreatív megújulásokról,
keveredésekről tanúskodnak. Egy honfoglalás-kori ereszkedő dallamsort
vígan szárnyára vehette pl. egy 16. századi európai divattánc ritmusa, s
ha erre aktuális szöveg is került, tovább élhetett benne a régiség is,
lásd: "Hej, Dunáról fúj a szél"). A népzene legfőbb értéke tehát a
használhatóságában rejlik. A népzenei hagyomány a mai populáris zenék
múltja. Amit manapság világzenének neveznek, az persze inkább a bámult
produkcióhoz közelít, s nem más, mint kísérletek sora arra nézvést,
miként lehet egy kibővítettebb hagyománykészletből megújítani
("aktualizálni") a fiatalság számára a szórakoztató zenét. Az
alapanyagok e hatalmas választékából az főzhet élvezetesebbet, aki
jobban ismeri őket. A jó szakács is alaposan megválogatja, hogy mi mivel
keverhető. Ha valaki belelát a különféle zenék struktúrájába és
felfedezi az összetartozó elemeiket, akkor zeneileg értelmes, szerves
montázst fog készíteni össze-vissza zagyválás helyett. Ebben a műfajban
így keletkezhet érték.



Hamar Dániel (Muzsikás együttes)

1. Egy-két megszállott zenepedagógus áldozatos munkáját kivéve az
iskolai népzeneoktatás valójában nem létezik, Az iskolai zeneoktatásban
a zenehallgatás nagyon fontos, s ez a mai tecnnikai eszközökkel
könnyedén megoldható. Az órákon hallgatott zenei anyag része kell, hogy
legyen a népzene - elsősorban a mi kultúrkörünkhöz tartozó,
Kárpát-medencei népzene. Jó minőségű válogatás felhasználásával
élményhez kell juttatni a diákokat. Fontos, hogy az általános iskolai
évek alatt legalább egyszer iskolai népzene-ének-tánc előadással
találkozzanak. Ehhez kiváló együttesek vannak az országban. A Muzsikás
együttessel átélt tapasztalataim szerint egy ilyen hangszeres előadás
meghatározó élmény a zenészek számára is. Rendkívül fontos egy minden
iskolában közös népdal énekanyag kiválasztása, sok évig változatlan
hagyása. Ez talán visszahozhatja a ma egyre jobban eltűnő közös
éneklést.
2. Nem, nem is tudom, mi a különbség. A "világzene" fogalmát nálunk
félreértik, e szerint a világzene ugyan népzenei gyökerű, de "korszerű"
hangzású, "modern", a mai emberhez szóló zene. Pl. ha egy afrikai
törzsi, hagyományos zenét "felturbóznak" elektromos, elektronikus
hangszerekkel, dobbal egészítik ki, füstfelhőbe, színes fényekbe
burkolják, attól az "világzenevé" vállik. Persze ez is belefér a
világzene meghatározásba, bár hogy ez javít-e az eredeti zenén, az
megítélés kérdése. Szerintem legtöbbször csak ront. A világzene, "wold
music" elismert szakemberei (pl S. Broughton - M. Edingham: World Music,
The Rough Guide; Penguin Books, London), a lemezkiadók, a fesztiválok
szervezői nem tesznek ilyen különbséget. Ezért számít világzenét játszó
együttesnek a Muzsikás vagy akár a Szászcsávási zenekar Erdélyből.



Szarka Tamás (Ghymes együttes)

1. Én Szlovákiában élek, ott jártam iskolába, ott is tanítottam
tizennégy évvel ezelőtt. A Kodály-módszerről tehát nem tudok
nyilatkozni. De elsősorban nem is a módszereken, a tankönyveken múlik a
tanítás, hanem a pedagóguson. Ha a tanár lelkes, komolyan veszi a
munkáját, mindenképpen jó dolog születik belőle, akármilyen módszer is
van mögötte. Most pedzegetik, hogy ne legyen osztályzás, de aki ezt
mondja, az nem volt pedagógus soha.
2. Először azt kellene tisztázni, mi is az a világzene, hiszen sokszor
autentikus népzenét játszó csapatokat is ebbe a kategóriába sorolnak.
Ránk [a Ghymesre] is ragasztják ezt a címkét. Ez ellen nem tiltakozunk,
bár nem üzleti alapon jöttünk létre. De ez a kategorizálás nem is a mi
dolgunk. Az a világzene, hogy vesszük tíz, húsz, ötven ével ezelőtti
adatközlők hangját, és alápufogtatunk vagy szintetizátorral
alányekergünk valamit? Vagy az autentikus népzenét játszók is ide
tartoznak? Mindenesetre a "tiszta" muzsikánál nincs jobb. Mi írott zenét
és írott szöveget adunk elő, de mindez népzenei alapú, mert onnan
jövünk. Mindenkinek szíve joga eldönteni, ez tetszik-e neki vagy sem.



Krulik Zoltán (Makám együttes)

1. A magyar népzene, különösen annak archaikus ága műveltségünk egyik
alapköve, nyelvünkkel, a tánccal, gesztusainkkal közös gyökerű.
Megismertetésének, elsajátításának fontossága a közoktatásban az
életkorral fordítottan arányos, nem beszélve természetesen a családi kör
meghatározó szerepéről (...már az anyatejjel...). Ami az oktatás
formáját illeti, lehetnek viták. A kottaolvasás és a szolmizáció idő
előtti erőltetése helyett (bár számos példát ismerek a korai elsajátítás
sikerére is) fontosabbnak tartanám - az oktatás kiegészítéseként - a
profi előadókkal való rendszeres találkozást, minél oldottabb légkörben.
S itt a hangsúly a jelzőn van. Olyan előadókra gondolok, akik
természetesen az autentikus előadásmód kiváló ismerői, de egyúttal
ismerik az "átadás" csínját-bínját is. Konzerv-zenék alkalmazása helyett
értékállóbb lenne az utóbbi évtizedekben beérett énekes generáció és a
spontán alakult fiatal együttesekkel való minél sűrűbb találkozás
iskolai keretek között is! Számos példa, elkötelezett művészek sora
jelzi ennek üdvös voltát. Pazarlás e kincseket pusztán az alkalmi
pódiumok s a táncházi keretei között hagyni.
2. Nem igazán összemérhetők. A tradicionális népzene évszázadokon,
évezredeken át csiszolódott, fejlődött. Így kristályosodott ki a formák
tömörsége, expresszivitása... A világzene még változóban lévő fogalom,
amely többször devalválódott , s nincs konszenzus azon zenei
tartalmakkal kapcsolatban sem, amelyek jelölésére használják. A világ
népeinek egymáshoz való zenei közeledése természetesen irreverzibilis
folyamat, de nem szükségszerű az uniformizált végeredmény.



Jávori Ferenc (Budapest Klezmer Band)

1. Ismerőseimtől nyert információk alapján úgy gondolom, hogy a népzene
oktatása sok esetben elavulttá vált. A diákok a zeneórákon többnyire
50-60 éves felvételeket hallgatnak, teljesen megfeledkezve az
adatközlőkről. A Hej Dunáról fúj a szél (dunántúli - szatmári) nem
egyenlő a magyar népzenével. Számos egyéb forrás is van, pl. a mezőségi,
kalotaszegi, gyimesi, moldvai stb. Hogy mi a magyar népzene azt talán
csak az tudja igazán, aki elmegy ezekre a helyekre és személyesen szerez
tapasztalatokat.
2. A népzene és a világzene között természetesen óriási különbség van,
hiszen a népzene eredeti, a világzene pedig mesterségesen létrehozott
műfaj. Míg a népzene az adott környezet hiteles, a hangokhoz ragaszkodó
magatartásával közli üzenetét, a világzene különböző kultúrák között ver
hidat. Természetesen mind a kettő komoly értéket hordoz a maga nemében,
az egyik a másikkal nem helyettesíthető, vitán felül áll azonban a
népzene prioritása. Saját tapasztalatomból tudom, hogy a népzene
elementáris hatást gyakorol az emberi lélekre, a magas művészi
színvonalon előadott művek komoly tömegekhez tudnak eljutni."