[Folklista] marcius15

[Szász József Árpád]

Engedtessék meg ha késve is e listán, az ünnepi alkalomból az alábbi írást figyelmetekbe ajánlani. Én magamra veszem köszönettel, nekem is szólt:

Wass Albert üzenete március 15-re 

Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszeruségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. 

Súlyos idok nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendok gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendoje. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszeru történelmi tényhez hozzáfuzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szivembol. 

Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértobbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetoségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberiebb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt. Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e orizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különbözo "izmusok" özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitol, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is. 

Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tolünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitol azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az o örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk oket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa. 

Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel orködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelosségetek. Egyet ne feledjetek el: amig magyarok vagytok s az osi kultur-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkoztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.