[Folklista] Segítségnyújtás Moldvába

[Farkas Endre]

Kedves Fórumozók! 

A Folkmagazin fórumában feküdt ez a felhívás, gondoltam, itt hátha 
többen látjátok...

Egy levelet szeretnék Veletek megosztani. Egy olyan moldvai"tanító 
néni" írta, aki hosszú évek óta aktív résztvevője a moldvai magyar 
hagyományok ápolásának, táncaik, énekeik tudója. Felicsi a 
kezdetektől motorja a moldvai anyanyelvi oktatásnak, a saját 
házukban (!) berendezett osztályteremben gyermekek százai 
ismerkedtek/ismerkednek a magyar ABC-vel, a moldvai magyar 
hagyományokkal. 
Az idén nyáron is megrendezésre kerülő "Külsőrekecsini Faluhét" talán 
az első olyan alkalmat jelentette 1998-ban, amikor magyarországiak 
szervezetten utazhattak Moldvába. A külső segítséggel indított 
kezdeményezést azóta jórészt saját kezébe vette egy ifjú lelkes 
moldvai csapat! 
Munkájuk sok áldozatvállalással jár, eszközeik minimálisak, 
támogatásuk rendszertelen, sokszor esetleges. 

Ezt a levelet gondolatébresztőként teszem közzé. Hátha van valakinek 
egy jó ötlete, gondolata arra vonatkozóan, hogyan lehetne segíteni 
céljaik, munkájuk elérésében. 
Gondolok itt adományozásra, jótékonysági rendezvény szervezésére, 
vagy bármire, ami embereket mozgat meg és segítséget jelenthet. 
Bármilyen ötletre nyitott vagyok, természetesen adományok közvetlen 
eljuttatását is elvállalom, amennyibenidáig eljutunk. 

A levél: 

"Dátum: Sat, 23 Apr 2005 13:01:21 -0700 (PDT) 
Feladó: "Szarka Felicsia" 
Címzett: "Farkas Endre" 
Tárgy: Re: Kapcsolatfelvétel 

Kedves Endre! 
Hogy ne emlékezném rád.Töbször is gondaltom,hogy még hól fogunk 
találkozni.Ez nem egy igazi találkozás, de ez is nagyon jó. 
Én és a családom is nagyon jól vagyunk.Ahogy gondalod, Robi már 
nagy fiu,III-ikkos és jól tanúl.Én sokott dolgazom,nagyon sokon járnak 
magyarórára és sokszor estére anyira kivagyok fáradva, hogy még 
enem sem kell Az igaz,hogy a gyerekek nagyon kitudnak fárosztani, de 
mindig van bennük jóakarat, öröm, vidámság és szeretet Ha mindezt 
nekem is áttudják adni a gyerekek, vagy én áttudam adni a 
gyerekeknek, akkor madhatjuk azt, hogy megérte a farotságot. És ez 
igy is szakott lenni. 

Ha segétségről tudunk beszélni,megint visszatérve a gyerekekhez, azt 
szeretném elmondani,hogy legnagyobb segétség pénz lenne.Ezt azért 
mondam , mert meghívnk táborokba Magyarországra, de a gyerekek 
nem tudnak elmenni, mert nincsi utlevelűk. 
Sajnos , ebben a szülők töbsége nem túd segíteni,mert nincsi 
munkalehetőség és egyértelmű, hogy pénzhiány is van. 
Lehet, hogy sokot írtam, vagy sokot kértem, de hidd el nekem , hogy ez 
lenne a segétség. 
Elnézést kérek a hibás írásomért, de még mindig van valami 
tanúlnivalóm. 
Baráti üdvözlöttel,Felicsi!" 

Várom a tenni akarók jelentkezését!!! 

Farkas Endre 
(20/371-54-69)