[Folklista] Allami Együttes Pannon Freskója

2005. Jún. 10., P, 09:07:09 CEST

Kedves listások,

megosztom veletek az alábbi írásomat. Jól esne visszajelzés, vagy vélemény a műsorról, aki látta.

A Magyar Állami Népi Együttes "Pannon freskó"-ja<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

    Nehezen veszem rá magam, hogy elemezzek vagy netán kritizáljak valamely produkciót, mert általában örülni szoktam annak, ha valaki valamit alkot, letesz az asztalra mindenki számára elérhetővé téve. És ha azt én szépen közönségi mivoltomban bizony elfogyasztottam, hát nem tartom szépnek utólagosan okoskodva kipanaszolni, hisz a műsor közben is megtehettem volna akár a taps visszatartásával, akár egyszerűen megélve a nemtetszést, odébb állni, végezni a dolgomat. Amiért mégis megteszem ez alkalommal, az az, hogy a népi kultúra köztudott sokszínűsége ellenére, a magyar táncházmozgalomban igencsak kevés aspektusból megvilágított papírra vetett kritikákat, elemzéseket vagy egyáltalán élményeket, észrevételeket lehet találni, miközben akár a civil, akár a szakmai élő légkörben jelen vannak. 

A szerencsés áldozat a Magyar Állami Népi Együttes "Pannon freskó" című bemutató előadása a Művészetek Palotájában.

A műsorfüzet leírásának megfelelően indul az előadás. Elénk tárul lassan, fokozatosan az előadás kerete, úgy a tartalomra (a karneváli forgatag), mint a szükséges eszközökre (fény és hangtechnika, jelmezek, zene) vonatkozóan. Ez a keret egy megbízható útitárssá válik az egész műsor alatt, megkönnyítve a feladatunkat, hogy ellazulva ráhangolódhassunk a tánc érzelmeket, belső vívódásokat kifejező világába. A jól megkomponált zene és fény-grafika tökéletes alapot, hátteret, szálat vezet föl, amelyen lépkedve nagy izgalommal, figyelemmel végigmehetünk a Tavasz, Nyár, Ősz és Tél színein. Az erre rákomponált tánc és mozgássorozatok már teljesen elkényeztetnek bennünket a csodálatos természet felismerésében. Még a halál megjelenítése is csodálatos dolognak tűnik, és a szerelemmel, élettel vívott harca valóban fenségessé sikerült. A különböző táncosok által alakított képe, valamint az egyszerre színpadon felvonuló koponyák, de a többi szereplők, maszkok számának váltakozása is igencsak emberivé, életszagúvá, közelférhetővé teszi az összerakásra kerülő freskót. Valóban a mítoszok világából a mai világba jutó ember történelmének lenyomatát láthatjuk emberi közelségben, földre hozva mégha hiányos is az egész kép.

Összegezve úgy látom, a rendezőnek, koreográfusoknak, táncosoknak sikerült elérniük a célt: bemutatni a "Pannon freskó"-t, és valóban egy bemutatásra érdemes kép ez, de mégis motoszkál valami a belsőmben, ami nem hagyja megélni eme kép okozata örömöket. És ezeket szeretném kibeszélni. 

Elsőre úgy látom, az egyik fő ok a freskó néhány igen fontos darabjának hiánya, a másik pedig, hogy úgy látom a mai ember, mintha csak a régi megőrzött értékek felismerésére lenne képes, és mintha nem tudna kiszabadulni a mindennapok tétlenségének, rosszkedvűségének rabságából. Így tudok visszagondolni a darabban előadott táncokra, és már látom, hogy hiányzott az eredeti néptánc. És nem a figurákra gondolok, hanem e tánc céljára, értelmére. Rá kell ébrednem arra, hogy az amúgy igencsak képzett táncosok nem ismerik, nem tudnak egybehangolódni az egyszerű magyar ember népi, hagyományos érzésvilágával. Egyértelműen érzékelhető volt a váltás, mikor az eredeti néptáncfigurák önállóan, vagy csak bizonyos elemei szerették volna tolmácsolni a darab mondandóját. A néptánc részek majdnemhogy groteszk mozdulatfrázisokká degradálták az amúgy érzelemdús táncjátékot, amit az egyénileg komponált, kitalált mozdulatokkal, figurákkal sikeresen, azt átélve közvetítettek a táncosok. Ennek ellenére, azért inkább pozitívan állnék hozzá, és azt mondanám: a néptáncoláson kívül számomra kiderült milyen nagyszerű és gazdag mozgáskultúrával rendelkeznek az együttes tagjai. Úgyhogy le a kalappal előttük.

A szomorúságom további okait boncolgatva megállapíthatom hogy rengeteg nagyon jó ötlet volt a darabban, és sajnálatomra nehézségek merültek fel annak megvalósításakor. Például a vízszintes helyzetben a vetítővásznon lépkedő, haladó szereplő megtartása igencsak nyögvenyelősre sikerült, vagy a forgó kerék közben, a földön guruló fiúk ruhájára rálépést elkerülő lányok tipegése, bizony megtörte az amúgy valóban sodró előadást. Ezen kívül, még a rengeteg figura, mozgáshalmaz néha zsúfolásig megtöltötte az időt és valószínű ennek köszönhető az az érzés, mintha hosszúra sikerült volna néhány jelenet. Ráillik a mondás: megárt a sok, még ha jó is. A sok figura néha a vizuális lényünket jól kihasználó odaillő, kitűnő grafikák beérkezését is zavarták. A zenében is törések jelentek meg akárhányszor csendült fel önálló autentikus népzenei rész, mintha csak úgy be lettek volna vágva. Nem illeszkedtek hegmentesen az egészbe. 

A darab végén előadott haláltánc is valahol azt a benyomást hagyta bennem, hogy mintha ez lenne a mai állapot. Méghogyha ismét egyértelműen elénktárul a karneváli keret, mégis csak a vég, beleértve a színeket, a neonkék, sárga, zöld egy elég modern, majdnemhogy egy UFO világ képét rajzolta ki, ami annak ellenére, hogy színes de mégiscsak rideg a darabban is felismert múlthoz képest. Hát azt hiszem, ez a fő oka lehangoltságomnak. Itt van egy jó mű és valóban szép, majdnemhogy tökéletes, és mégsem kapom meg a katartikus élményt, azt a sugárzást amitől feltöltődhetnék, amitől erősen, magabiztosan örömtelien mehetnék haza. Azt a sugárzást, amit véleményem szerint a néptánc, a népi kultúra tartalmaz: éspedig az élet választása minden pillanatban. Ennek hiánya miatt válik számomra a mű élő-halottá.

És most, hogy így kibeszéltem magam elmondhatom, hogy mégis a bízakodásomnak adhatok hangot, hisz rég nem láttam ily sok lábon álló produkciót, ahol minden egyes láb gondos, figyelmes munka eredményeként állhatott össze. És ez a figyelem, munka és akarat teremtheti meg azt a biztonságot, ahol a pillanatnyi jelent örömtelien, kiegyensúlyozottan megélhetjük. 

Köszönettel,

Szász József

Budapest, 2005-06-10

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20050610/8237d200/attachment-0018.htm>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: allamimusor.doc
Type: application/msword
Size: 30208 bytes
Desc: allamimusor.doc
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20050610/8237d200/attachment-0016.doc>