[Folklista] Hagyomány

[Benke Ildikó]

Nemcsak a világ tehet arról, hogy a falu és a hagyományok eltűntek.

Kisközösséget alkotni, összetartani, a gyerekeket nevelni még azoknak a
közösségeknek sem sikerül, akik teljesen kizárják a világot. (Mormonok,
Memonite-ok)

Én szeretem használni a technika vívmányait, élvezem a levelezést az
internetet és  szeretek énekelni, táncolni és gyöngyöt fűzök, kicsit
varrok is ha kell. Szeretem a körülöttem állandóan változó világot. Nem
szoktam soha unatkozni. Nagyon fáj, hogy nem élhetek azzal, akit
szeretek, de azt is megtanultam, hogy emiatt nem érdemes CSAK keseregni,
mert mást is lehet csinálni és az idő így is, úgy is elmúlik. Azt
szoktam mondogatni, hogy minden percben választhat az ember. Dönthet,
hogy mit csinál, minek adja át magát.
A legfontosabb, hogy szeressen és ezt a legváltozatosabb formában
kifejezze. Azt, hogy minden lehet szép és tökéletes, a következő
pillanatban pedig nagyon fájdalmas. Fejezze ki az érzelemeit mindenféle
formában.

Erre valók a szokások, a hagyományok, a táncház, az éneklés, a zene.
Ne adjuk át magunkat a kétségbeesésnek. Aki szomorú jöjjön el táncházba,
hátha el tud beszélgetni valakivel és kicsit jobban érzi majd magát. (Ha
nem figyelek oda, szervezek egy társkeresőt :) régi szórakozásom
összehozni azokat, akik szimpatizálnak egymással) 

Ha már nincs a köztudatban hagyomány, akkor visszatanítjuk. Kezdjük
azzal a generációval, aki a legfogékonyabb. Ma találkoztam kiérlelt
módszerekkel a HH-ban.  Konferencia volt, sok pedagógussal, az óvodai
módszertanra is találtam jó példát. Az már tiszta, hogy nem én fogom az
óvit megváltoztatni, hanem az óvodavezető, ha sikerül meggyőznöm arról,
hogy ők is csinálhatják jól. Számtalan hagyományőrző óvoda létezik
országszerte, csak nincs tapasztalatcsere. Nem volt eddig rendező szerv,
aki összehozhatta őket. Talán majd ezután...

Benke Ildikó