RE: [Folklista] FW: Népzene

[Pávai István]

 Krisztián kifejezetten hegedűhangról, tehát hangképzésről beszél, nem
egyébről (javítson ki, ha mégsem jól gondolom). Van egy olyan átlaga a széki
hegedűhangzásnak, amitől az székinek hangzik, akár Dobos Károly, akár Icsán,
akár Ilka Gyuri játssza. Ezen belül van mindegyiknek egyénisége. Szerintem
arra kell törekedni, hogy meglegyen ez a székies hangzás, azon túl pedig az
egyéni hang biztosan meglesz, tehát mintha te lennél egy negyedik széki
prímás, aki tőlük tanultál. Én ezt a kérdést gyakran feltettem a zenészeknek
a gyűjtések során, s ők azt mondták leggyakrabban (különböző vidékeken),
hogy követni próbálják az apjukat vagy akitől tanultak. Ez az igyekezet
sosem vezet, mert nem is vezethet a szó szerinti azonossághoz. Ők tehát nem
törekednek tudatosan, hogy egyéni hangvételük legyen, hanem arra, hogy
ugyanolyan legyen, mint a "mesteré". Pont ettől lesz folklór értelemben
egyéni, mert teljesen leutánozni úgysem lehet. Ha tudatosan törekszünk, hogy
másak legyünk, az nagyon sikerülni fog, mert könnyebb, és nagyon messze
kerülünk az eredetitől. A másik ok, ami miatt egyéni lesz minden prímás,
hogy rendszerint nemcsak egy prímástól tanul, másokat is meghallgat, azoktól
is "lop", ahogyan ők mondják. Így több faluberli prímás stílusa keveredik
ilyen-olyan mértékben egy fiatalabb helybeli prímás esetében.
Nagyon igaz az, hogy a gondolkodásmódjukat kell megtanulni, nem hangról
hangra a gyűjtéseket.
A beteg, vagy a praxisból kiesett prímást végképp nem kell egy az egyben
leutánozni, kellő tapasztalattal viszont lehet "rekonstruálni", hogy egy
adott zavaros helyen mit szeretett volna játszani.
Sosem lehetünk 100%-osan autentikusak, de ebből nem következik, hogy akkor
ne is törekedjünk erre. Ha nagyon igyekszünk, elérhetjük a 90%-ot, s az már
nagyon jó arány.
Már az a tény sem "autentikus", hogy mi (városiak) "minden tájegység"
anyagát meg akarjuk tanulni, míg a falusi népzenészek csak egy-egy kisebb
vidék zenéjét ismerték, s ha messzebre kellett kalandozniuk valamilyen
okból, azt a távolibb zenét már nem képviselhették hitelesen. Ezt el is
modják, ha már eléggé őszinte kapcsolatban vagyunk velük.
Pávai István

________________________________

	Feladó: lista-bounces at list.folkradio.hu
[mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] Meghatalmazó Salamon
	Küldve: 2005. január 11. 23:20
	Címzett: Folklista a Folkrádió levelező listája
	Tárgy: RE: [Folklista] FW: Népzene
		
	Úgy gondolom, van igaza Krisztiánnak... Hiszen az előadók sem mindig
ugyanazzal a hangszínnel muzsikálnak, nekik is változik a "hangjuk" az idő
múlásával. Van olyan felvétel, ahol még fiatal a prímás, hihetetlen
intenzitással, gyönyörű hangon játszik, később ez a kor előrehaladtával
gyengül, szinte csak a hangsúlyokra egyszerűsödik le. De -teszem föl- más
dallamokat gyűjtöttünk tőle mindkét időpontban. Ilyenkor mi a teendő?
Válasszam a "másolás"-t? Akkor is, ha az adott felvételen már nem igazán
élvezhető a játékmód, mert már öreg, vagy beteg,  vagy nem játszott évek
óta? Vagy, ha nem, nem vagyok autentikus? Mi a határ?
	Szerintem a muzsika akkor muzsika, ha hallom, hogy KI játszik éppen
az adott pillanatban. Ezért is szeretem a "Tizenkét banda" lemezt. Hallom az
"öregek" hangját, de azt is, hogy éppen ki muzsikálja az adott dallamot.
Mindenki megtalálta a saját hangszínét, egyéniségét a zenén belül, és azt
igyekszik meg is tartani másban is. Akkor most mi a helyzet?
	Mi a feladatunk, hol van a határ? Másoljunk, vegyük át minden
tájegység minden prímásának egyéniségét is? Meddig maradunk autentikusak,
mikortól nem? Egyáltalán, lehetünk-e azok?
	 
	Nagyon fontos kérdést tett fel Krisztián, szeretném, ha többen is
hozzászólnának, mert még a tanításról szó se volt.
	 
	Köszi és üdv:
	Beja