[Folklista] lenni vagy nem lenni?
Agócs Gergely
agocsg at axelero.hu
2005. Feb. 15., K, 03:30:42 CET
Kedves Anikó és a többiek!
Hát persze, hogy voltak az említett uraknak jó pillanataik. Egyébként nem azt írtam, hogy "az említett szerzők mind sekélyes, dagályos és hőzöngő kápráztatással etették volna közönségüket", hanem azt, hogy "Az emelkedett, éteri szépségideál helyébe betolult a sekélyes, dagályos és hőzöngő kápráztatás (Wagner, Verdi, Strauss, Offenbach, Puccini és a többiek). A szerzők számára ettől kezdve kezdett igazán fontossá válni a közízlés eltalálása." Jó, elismerem, hogy kicsit túlzó általánosításba estem, de fenntartom - és a kérdés lényege itt van -, hogy a barokk zene volt az utolsó állomása annak a művésziségnek, mely nem kényszerült a minél szélesebb fogyasztói rétegek "közízlésének" eltalálására, hiszen ebben a korban még merőben más volt a művész és közönségének társadalmi viszonya. A barokkban a zeneművek többsége az uralkodó osztály megrendelésére, templomi, vagy zárt körű világi rendezvények céljára készült (a Brandenburgi versenyek pl. Christian Ludwig von Brandenburg őrgróf megrendelésére íródtak, 1721-ben). Az ezt követő századokban a sikert egyre nagyobb mértékben a városi polgárság, majd a városi "köznép", a munkások érdeklődése, azaz a mai értelemben vett piaci kereslet határozta meg. Nyilvános operaház a XVII. században csak Velencében volt (ne feledjük, hogy Velence akkoriban köztársaság!), a hamburgit ennek mintájára 1678-ban alapították. A német fejedelemségek többségében - így J. S. Bach működési körzetében is - udvari színházak működtek. A zenei előadások nyitott bázisai csak a XVIII. század közepétől kezdtek szaporodni. Az ipari forradalom egyik legnagyobb életviteli váltását ugyanis az hozta meg, hogy a köznép kezében egyszercsak megjelent a pénz, hiszen a gyári munkás már nem kommenciót, azaz nem természetbeni juttatást kapott, hanem fizetést! Ezzel a szabad tőkével pedig olyan luxust is megengedhetett magának, hogy jegyet vegyen az operaelőadásra. Nem véletlen, hogy ezzel a folyamattal párhuzamos a szórakoztató programzene erőtejles túlsúlyba kerülése, hiszen egy bibliai tárgyú, elégikus hangvételű oratóriumra, vagy egy concerto grossora nem biztos, hogy a proli jegyet vesz. Annak gyermeteg Papagenok, kápráztató Aidák, meg kebeldagasztó Lohengrinek kellenek.
És hogy mindez hogyan illeszkedik a folklista témáihoz? Úgy, hogy ezeknek a folyamatoknak a megértése rávilágít arra, hogy társadalmi hátterét tekintve miben különbözik a népzene az összes többi zenei műfajtól. Ha valakit érdekel, innen tovafelé erről bővebben is társaloghatunk.
Szeretettel
Agócs Gergely
----- Original Message -----
From: Fehér Anikó
To: Folklista a Folkrádió levelező listája
Sent: Monday, February 14, 2005 5:12 PM
Subject: Re: [Folklista] lenni vagy nem lenni?
Na Kedveseim!! Akkor most - mivel kivételezettek vagytok - elmondom nektek a titkot. Én Pernye András kitűnő professzoromtól tudom, és mióta tudom, azóta sokmindent másként látok az élet egyéb területein is.
Szóval. A jó öreg Johann Sebastiannak csak egy főnöke volt. Csak egyvalakinek akart megfelelni. Csak egyvalakit szolgált.
Nem önmagát. Nem a közönségét. Nem a munkaadóját. Nem a művészetet. Nem a kor közízlését. Nem.
Egyedül Istent.
Anikó
(És ez egyben válasz Agócs Gergőnek is.)
Kedves Gergő, kérlek, vond vissza a következő listát: Wagner, Verdi, Strauss (melyik vajon?? Richard, Johann, ifj. Johann??) Offenbach, Puccini. Ez olyan, mint: hosszú, zöld és három. Nem egy kategóriák. Azt pedig mindenképpen kikérem magamnak, hogy az említett szerzők mind "sekélyes, dagályos és hőzöngő kápráztatással" etették volna közönségüket. Ugye Te sem gondoltad ezt komolyan?????
----- Original Message -----
From: Kiraly, Endre
To: Folklista a Folkrádió levelező listája
Sent: Monday, February 14, 2005 2:09 PM
Subject: RE: [Folklista] lenni vagy nem lenni?
Engem is!
:-)
Endre
----------------------------------------------------------------------------
From: lista-bounces at list.folkradio.hu [mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] On Behalf Of furioso
Sent: Monday, February 14, 2005 11:22 AM
To: Folklista a Folkrádió levelező listája
Subject: RE: [Folklista] lenni vagy nem lenni?
Szerintem beszéljük meg ezt a dolgot, mert ugyan nem népzenei téma, lehetnek fontos tanulságai. Egyébként sem baj, ha egy kicsit tágítjuk a látóhatárt.
Engem kifejezetten érdekel, miben is téved Gergő Anikó szerint.
Molnár Pali
-----Original Message-----
From: lista-bounces at list.folkradio.hu [mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu]On Behalf Of Fehér Anikó
Sent: Monday, February 14, 2005 8:27 AM
To: Folklista a Folkrádió levelező listája
Subject: Re: [Folklista] lenni vagy nem lenni?
Kedves Gergő, most viszont Te tévedtél, de nagyot. Ha akarsz, vitázhatunk tovább, de ahhoz magán emil címet kérek. Nem vagyok híve a nyilvános "boszorkányégetésnek". Igen nagy szeretettel és nagyrabecsüléssel: Anikó
----- Original Message -----
From: Agócs Gergely
To: Folklista a Folkrádió levelező listája
Sent: Sunday, February 13, 2005 10:09 PM
Subject: Re: [Folklista] lenni vagy nem lenni?
Kedves Anikó!
Bach motivációit illetően tévedsz.
Az ő korában a zeneszerzés még nem a szabad bejárású zenei színházak, operaházak, stb. számára készültek, hiszen akkoriban ilyenek még nem voltak. Ebben az időszakban a zeneművek magas származású, többnyire kifinomult műveltségű egyházi és világi hatalmasságok megrendelésére készültek. Jóval Bach halála után, a XVIII. sz. végén, XIX. sz. elején kezdett az írott (program)zene eljutni a "széles társadalmi rétegekhez", azaz a tömegekhez. Ezzel az írott zene közönségének összetétele szinte teljesen átszerveződött, átrétegeződött. És pont ez a nagy társadalmi váltás volt az oka annak, hogy a barokk után az európai zeneirodalomban egy történelmi törés következett be. Sajnos, ennek a váltásnak látható-hallható következményei lettek. Az emelkedett, éteri szépségideál helyébe betolult a sekélyes, dagályos és hőzöngő kápráztatás (Wagner, Verdi, Strauss, Offenbach, Puccini és a többiek). A szerzők számára ettől kezdve kezdett igazán fontossá válni a közízlés eltalálása.
Ezzel a váltással párhuzamosan megjelent a szerzői jogvédelem (egyik a másiktól nem független, hiszen erre az üzleti, mondhatni piaci megfontolásokból volt szükség), amely kínosan ügyelt arra, hogy a barokkban oly széles körben elterjedt plagizálás ki legyen iktatva a rendszerből. A zenei élet korábban lehetőséget adott egyfajta variálódásra, mely a folklór zenéhez hasonlóan a stílus csiszolásának szempontjából alapvető fontosságú. A szóbanforgó változások hatására a művészet, mint az emelt szintű önkifejezés teljesen más értelmezést kapott. A sztárszerzők művei a fogyasztás szempontjából lettek megítélve: az a jó, illetve szép, ami sikeres (azaz tömeges volumenben eladható). Ez a gondolkodás pedig tragikusan leszállította (egyebek mellett) a zeneművészet színvonalát.
A Muzsika-Szóba való meghívást köszönöm, igyekszem néki eleget tenni.
Viszont kívánok minden földi, s égi jókat
Agócs Gergely
----- Original Message -----
From: Fehér Anikó
To: Folklista a Folkrádió levelező listája
Sent: Sunday, February 13, 2005 1:58 PM
Subject: Re: [Folklista] lenni vagy nem lenni?
Kedves Gergő, elmés eszmefuttatásodból kihagytad, hogy mely korra vonatkoztatod mindezt. A művészek megítélése és foglalkoztatása, elfogadása az idők folyamán változott, s bizony, a jó öreg Johann Sebastiannak pl. sok libatollvéget kellett elrágnia gondolkodás közben, hogy olyan műveket (is) alkosson, melyekkel eltalálja - kielégíti a közízlést, (mely, igaz, akkor sokkal tisztább és egysíkúbb volt, mint ma) nomeg saját 20 db éhes szájú gyermekét is jóllakassa. Mindez nem von le abból az örökérvény igazságból, hogy Bach minden idők (tudom, azt illik írni, hogy egyik, de szerintem anélkül jó!) legnagyobb mestere = művésze volt.
Na, erre varrj gombot! Egyébként Téged is nagy szeretettel várlak a hamarosan újra induló Muzsika - Szóban.
Minden jót kívánok: Fehér Anikó
----- Original Message -----
From: Agócs Gergely
To: Folklista a Folkrádió levelező listája
Sent: Sunday, February 13, 2005 1:32 AM
Subject: Re: [Folklista] lenni vagy nem lenni?
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a művészt a kultúripari szakmunkástól az különbözteti meg, hogy a művész ténykedésével formálja, alakítja közönsége szépérzékét, és kifejezésmódjában egy kódolt, de előbb-utóbb kitapintható szellemiséget is közvetít. Ennek a másodlagos, mondhatni emelt szintű közlésmódnak a kódrendszere határozza meg a stílust. A kultúripari munkaerő ezzel szemben mindenkor megpróbálja minél jobban eltalálni a társadalmi ízlésátlagot, azaz azt a legkisebb közös többszöröst, amely biztosítja szolgáltatása számára a lehető legnagyobb keresletet. Itt nincsen szükség semmiféle üzenetek kódolására, hiszen a cél nem az eszméltetés, hanem a kápráztatás, azaz az idő kellemes, de valójában céltalan elütése, illetve az élettér tetszetős, de semmiféle üzeneteket nem hordozó díszítőelemekkel való felruházása. A művész ugyanakkor a saját katarzisélményét is megleli az önkifejezésben, függetlenül attól, hogy a közönség milyen számú, vagy milyen szinten "fogja az adást". Ezért van az, hogy a jó költők nem törekednek minden áron minden versüket kiadni (Pilinszky pl. halála előtt minden kéziratát elégette), vagy hogy a jó zenészek nem csak a gyakorlás, azaz a produkcióra való felkészülés okán szoktak otthon muzsikálni, hanem passzióból is, kvázi saját maguk örömére (szerintem ez az egyik oka pl. annak, hogy több brácsás kolléga otthon hegedűt ragad).
Uff
Agócs Gergely
----- Original Message -----
From: Szász József Árpád
To: Folklista a Folkrádió levelező listája
Sent: Friday, February 11, 2005 3:46 PM
Subject: RE: [Folklista] lenni vagy nem lenni?
Az előadóművész dilemmái 1.:
- bizonyára sokan tapasztalták, hogy mélyről jövő, összeállt gondolatai sem kapnak megértést, ezáltal valamely szinten mégis csak elpocséklódik egy része. Milyen hozzáállás segíthet ezen, úgy az előadó, mint a néző részéről?
Az én jelenlegi álláspontom:
- az előadónak igyekeznie kell elsősorban a saját belső hangjára hallgatni, az legyen az iránytűje, de emellett teljes nyitottsággal figyelni a környezetére. A belső erőben meg kell bízni, az garantálja, hogy a környezeti hatások ellenére is felszínre törhet: aminek kint a helye. A többi meg úgy sem számít. Sem nekünk, sem a környezetnek.
- A nézőnek meg rá kell szánnia az idejét az adott műsor időtartamára legalább. Ha ezt fenntartások nélkül teszi, megteremtődhet a kontaktus, és a gondolat ha megértésre nem is, de elgondoltatásra mindenképp rákerül. Ettől meg felébredhet a nézőben lakó gondolkodó, aki erősebbé és nyugottabbá, kiegyensúlyozottá teheti.
Szász József
Tárgy: [Folklista] lenni vagy nem lenni?
Kedves és kedvetlen sorsom társai!
Van valakinek egy jó emberi témája, amin elgondolkodhatnánk együtt?
Én szeretem az elmék játékát, mert az felvilágosít sok mindenre, és itt a net-en több százan lehet játszani,
földrészeken keresztül. Én azt mondom mint vízöntő, zendítsük be az étert jó emberi gondolatokkal.
Jó játék!
Üdv: Sanyi
______________________________________________________________
Miert fizetsz az internetert? Korlatlan, ingyenes internet hozzaferes a FreeStarttol.
Probald ki most! http://www.freestart.hu
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20050215/0698a334/attachment-0017.htm>
További információk a(z) Lista levelezőlistáról