Re: [Folklista] Ad: Margittai Gábor

[Natalia Zagyva]

Megjelent az interneten is MG cikke:
http://mn.mno.hu/index.mno?cikk=264318&rvt=7

Aki eléri lábával a fülét
Újév-köszöntő néptánc-antológia és a nagy család
2005. január 31. (14. oldal)

Margittai Gábor
Mondják, a minden évben megrendezett antológia a legjobb koreográfiák,
táncegyüttesek, táncosok seregszemléje. Afféle best of, éves büszke
számadás, ezek vagyunk mi, amatőr néptáncosok, teljes pompánkban, válogatott
csapat. Nos, ha ez tényleg így van, akkor itt az ideje, hogy ruhánkat
megszaggassuk, fejünkre hamut szórjunk, és siratódalokat énekeljünk
csendesen - mert úgy tetszik, ez a vég. S ha nem, annál rosszabb.

Bebizonyította az Újév-köszöntő néptánc-antológia 2004, hogy évről évre
lehet még mélyebbre süllyedni. Felteszem, az idén már azokban is
megfoganhatott a homályos gyanú, akiket máskülönben tökéletesen kielégít a
rendezői jobbról bevonuló, egymást átkarolva éneklő legények látványa, a
túloldalról ütemesen fel-feltörő lányujjongatások kacér hangorkánja, illetve
az a nemes verseny, hogy melyik koreográfus képes az Erkel Színház amúgy nem
liliputi színpadát annyi táncossal benépesíteni, amennyi már biztosan elég a
teljes zűrzavarhoz, vagy melyik az a táncos, aki eléri lábával a saját
fülét. Nem szabadulhatunk a kísérteties dejá vu érzéstől, hogy most éppen a
tavalyi, tavalyelőtti, tíz évvel korábbi vagy a 3004-es antológia
értékelésének ültünk neki, és akárcsak a magyar amatőr néptáncmozgalom,
magunk is szélsebesen, reményt vesztve pörgünk a mókuskerékben. Ugyanazok az
arcok, együttesek, térformák, madocsai verbunkok, kalotaszegi legényesek és
csárdások, "csíkos tarisznya" meg "füstölt szalonna", ugyanaz a
sikerpropaganda és elképesztő önünneplés a színpadon, egymás kitüntetése
körbe-körbe és körbe.
Demarcsek György konferansziénak is szólhatna végre valaki, inkább táncoljon
némán, összeszorított fogakkal, semmint hogy a néptáncosok Dévényi Tibi
bácsijává avanzsáljon menetrendszerűen. Javaslom, a jövőben megrendezendő
bemutatókat kereszteljék át monotóniára, ontológiára vagy bármi másra, ami
kifejezheti a háromórás előadás dermesztő unalmát, az agyleszívásnak, a
szellemtelenségnek, a belterjességnek ezt a semmihez nem hasonlítható
légkörét.
A koreográfiák nyugdíjas-találkozóján szörnyű mulasztás is történt: fel nem
foghatjuk, hogy került a Bihari János, a Jászság, a Nyírség és a többi
csoport semmitmondó, ellenszenves előadásai közé az Alföldi Táncegyüttes
változatos, szépen koreografált moldvai összeállítása (Zurgó Együttes-Kuli
Orsolya-Kocsán László munkája), a lelkesen, pontosan, nagy erővel és
tánckedvvel előadott Mulattam, hogy emlékezzek című darab a Szentendre
Néptáncegyüttestől (Fitos Dezső koreográfiája), a Bőgőtemetés a
székesfehérvári Alba Regiától (Kovács Márton-Gálber Attila), illetve az est
valódi fénypontja: a Zalai Táncegyüttes gyönyörű és áttüzesített gyimesi
táncképei (Varga János).
Sajnos nem tudhatjuk, mit gondolhat a kívülálló az efféle antológiákról,
idegen ide nemigen juthat be. Nagy család az amatőr néptáncmozgalom, akárki
nem házasodhat be. Megoldják maguknak az utánpótlást, de a közönségképzést
is, abból legalább nem lesz baj. Minden mehet így még ezer évig.
Másnapra meghívtak egy bizonyára izgalmas, kedves előadásra, de bevallom,
egyszerűen képtelen voltam elmenni. Az antológia 2004-től most néhány napig
biztosan immunis leszek a táncra.
(Újév-köszöntő néptánc-antológia 2004. Erkel Színház, január 29., rendező:
Diószegi László.)