[Folklista] Táncos-politika!!! - bírál(l)at

[Tóth János]

Tisztelt listások!

A Pávai István és a Krakkó Ákos által írott levelek az én olvasatomban 
eggyé váltak, és ezzel kapcsolatban osztanék meg veletek néhány 
gondolatomat.

1. Véleményem szerint már nagyon régóta vannak "kicsik" és "nagyok" 
és nem most fog ez kialakulni a versenyeztetéssel, versenyzéssel, 
hanem már évek óta létezik és mindenki tudja magáról, hogy hova 
tartozik.

2. Egyet értek Pávai Istvánnal abban, hogy nem versenyeztetni 
kellene, hanem szakmai értékelést, építő javaslatokat adni (az 
értékelés és a javaslat nem egyenlő a dícsérettel, van akinek már 
ebből elege van). Kisebb nagyobb sikerrel ezt mi megvalósítottuk 
Hajdúszoboszlón, de nem népzenében, hanem -táncban. Hozzánk 
a "kicsik" járnak!

Ezek után leírnám, hogy miről szól a mi találkozónk (bocsánat, most ez 
is reklám, de ha már az, megpróbálok nem ömlengős lenni). Nem 
valószínű, hogy a listatagok közül valaki hallott is róla valamit.
Ez egy Gyermek és Ifjúsági Néptánctalálkozó, minden év pünkösdje 
környékén. Idén lesz a negyedik. Több korcsoportban folynak az 
előadások és az egész végén (a lényeg) a csoportvezetőkkel egy kávé 
mellett leülünk és két szakmailag elismert alkotó, táncos 
véleményt nyílvánít a látott produkciókról teljesen fesztelenül. Az egész 
egy baráti beszélgetéshezhasonlít, pedig vannak aki nem islátták 
azelőtt egymást.
Mivel mi sem rúgtunk labdába a "nagyok" mellett, hát megcsináltuk a 
saját találkozónkat. Talán mondhatom is, hogy sikerrel. 2004-ben közel 
nyolcszáz fő volt a fellépők száma, a látogatóké pedig ennek a 
többszöröse, a legtöbbjül "laikus" sétafikáló, de megállt a gyerekek 
láttán!
Természetesen bennünket is az elismerés reménye vitt erre az útra, a 
résztvevők elismerése. Azoké a tanároké és gyerekeké, akik eljönnek 
erre a találkozóra, és még jól is érzik magukat.
Talán azért jönnek el ezek az emberek ide, és enyien, mert többet 
kapnak, mint egy akármilyen színű fokozat, melyhez csak annyit fűznek, 
hogy "...szépek és aranyosak voltak a gyerekek...". De ezt talán tőlük 
kéne megkérdezni.
És mág valami! Krakkó Ákos azt írja, hogy "...mikor választhatunk?". 
Miért kéne választani? A néptáncot és -zenét csinálni, éltetni, átélni kell 
és alkotni a segítségével. Ha valaki ezt jól csinálja, akkor az megkapja 
a megérdemelt elismerést anélkül hgy versenyezzen (igy azonban ez 
egy hosszabb folyamat). Szerintem ez a járható út a "kicsiknek". Ám 
ennek a felismerése sok a "nagyoktól" elszenvedett keserűséggel és 
talán még megaláztatással is jár. Ezeket nehéz lenyelni főleg egy fiatal 
tanárnak. Aki a másik utat választja és még ráadásul "kicsi" is, és még 
az előző mondatban leírtakat is bírja, az egy idő után egyik versenytől 
a másikig fog "élni". Ez nem is érdekelne, de az már igen, hogy azok a 
gyerekek is, akiknek ez az ember a vezetője. Hát nekik kitartást és 
vastag bőrt. Én maradok kicsi (ki tudja meddig) és járom az elsőnek 
leírt utat.

Tisztelettel: Janika