[Folklista] bírál(l)lat

[Pávai István]

ZSŰRIZÉS
Számos zsűrizésen vettem részt, zsűsitagként, népdalversenyek stb.
Én mindig azzal kezdem, hogy próbálom a szervezőket meggyőzni
(sikertelenül), hogy nem lehetne-e versenyeztetés nélküli fórumokat
létrehozni, ahol mondjuk lehetnek szakértők is, akik a végén elmondják a
résztvevőknek az észrevételeiket, s a résztvevők, ha akarják a továbbiakban
figyelembe veszik a jobbító szándékú kritikát, ha meg nem akarják, akkor
nem. Ezt persze nem fogadják el. Azt is szoktam javasolni, hogy ha már
muszáj versenyeni, akkor minél több díjat kellene kiadni, lehetőleg
differenciáltan, hogy pl. a legjobb zenekari hangzás, a legjobb előadásmód,
a legjobb repertoár stb. Persze ezek az én javaslataim sem jók, csak azt
szeretném velük elérni, hogy a népi kultúra szellemével ellentétes
kulturális világ rendszerét legalább ne egy az egyben eröltessék rá. Egyes
vidékek zenéje pl. egyszerűbb formában maradt fenn. Aki ilyet játszik
általában hátrányba kerül azzal szemben, aki egy virtuózabb hagyományú vidék
zenéjét hozza. Azt meg végképp rossznak látom, hogy eredeti népzenét előadó
együttest mérjünk össze feldolgozást-játszóval (-táncolóval).
A leg vitathatóbb díj a "népművészet mestere", hiszen hagyományőrzőbb
vidékeken ezt igen sok ember egyszerre megérdemelné, de nyilván anyagi
okokból nem adható csak egynek. Ez feszültséget is kelt a hagyományőrző
közösségben, s a végeredmény a díj kitalálóinak szándékával ellentétes
eredményt ér el.
Már a hetvenes-nyolcvanas években tapasztaltam, hogy pl. a falusi
hagyományőrzők tévében való szerepeltetése is hasonlóan negatív hatású volt.
Utána nem lehett rendesen gyűjteni a faluban stb.
Persze ez csak az én véleményem. Lehet, hogy másoknak pozitív tapasztalataik
vannak ilyen téren.

Pávai István