RE: [Folklista] Ad: Margittai Gábor

[Szász József Árpád]

Kedves Gergely,<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Egyetértek az észrevételeiddel kivéve, hogy a MG cikkei fröcsögők lennének, vagy fikázók. Van némi igazság benne, de szerintem, mint korábban írtam nem támadó jellegűeknek látom én, inkább a saját állapotát tükrözik (hitelesen), és ez is szolgálhat kritikaként az előadónak.

Én szeretném kihangsúlyozni, hogy az előadónak nem érdemes vitatkoznia arról, hogy igaz vagy nem igaz, amit leírnak, inkább figyelje meg azokat és használja, okuljon belőle (persze ha lát olyant benne, de érdemes mélyen keresgélni, mert ott vannak az igazabb dolgok). És főleg arra nem érdemes energiát pocsékolni, hogy milyen ember a kritikus, mivel az, adott tény, és mindahányan a föld lakói vagyunk, tanuljunk meg együtt élni egymást kiegészítve. Arról viszont beszélhetünk és kell is, hogy minket hogy érint, de ott már magunkról beszéljünk (magunkat ismerhetjük meg és tárhatjuk fel. a másikról csak kíváncsian megtudhatunk dolgokat. ne befolyásoljuk, inkább kérjünk tőle, ha van szükségünk valamire, azt meg is kaphatjuk ily módon).

Azzal is egyetértek, hogy cikkeket kell írni, válaszolni, vitázni, foglalkozni vele, de azt tényleg, ahogy mondod "megfontoltan kell leírnunk, és szakmailag támadhatatlan érvekkel kell alátámasztanunk..." így érdemes, és így lehetünk eredményesebbek. 

Számomra azért a szakmailag támadhatatlan érv eléggé elérhetetlennek tűnik, én inkább amit a fentiekben írtam, magunkat fejezném ki, van abban elég hit, tudás és szakmaiság is, hogy elég legyen. Mindnyájunkban, csak rá kell találni.

Hajrá művészek, hajrá kritikusok

 

Szász József 
 

 

Tisztelt listatagok!

1. Talán kevesen tudják rólam, de én két évig hivatásos újságíró voltam. További három évig amúgy mellékjövedelem gyanánt még bedolgoztam itt-ott, aki nem hiszi, járjon utána. (Nap c. hetilap, Pozsony, 1990-92, lásd OSZK hírlapgyűjtemény, stb.) Ennek okán tehát (legalábbis az újságírást tekintve), talán nem vagyok dilettánsnak mondható.

2. Az antológiára tíz éven keresztül becsületesen eljártam. A tavalyira és az ideire már nem mentem el. A programot elolvasva én is úgy döntöttem, hogy ezeknek a szerzőknek a műveit, hasonló tematikában, hasonló régiókból, hasonló zenei kísérettel már eleget láttam.

3. Margittai Gábor cikkeivel nem az a probléma, hogy kritizálnak. A magyar színpadi néptáncnak egyik legnagyobb problémája, hogy az előadóművészet különféle egyéb válfajaival szemben ennek a területnek nincs független kritikai fóruma (megjegyzem, a népzenének sincs). A Folkmagazinban a kritikák túlnyomó többsége valójában bújtatott reklámszöveg. A szerzők többnyire a saját együttesük, lemezük, turnéjuk, évfordulójuk, stb. méltatásával töltik meg az erre szánt felületet, illetve az írásban méltatott előadók felkérésére dolgoznak, így aztán nem is alakulhat ki vita. Igaz, egyszer-kétszer kibontakozott a lap hasábjain egyfajta üzenősdi, sajnos, ezeket a tárgyilagos, szakmai vélemény kifejezésének igénye helyett rendszerint valamilyen személyes érintettség (sértődés, felháborodás, szakmai féltékenység, stb.) motiválta. Margittai Gáborral az igazi baj az, hogy fröcsög. Nem írja le, hogy mit kellene látnunk, hogy a látottak mihez képest rosszak, milyen szakmai elvárások azok, melyeknek nem felelnek meg. Megelégszik a bajuszpödrés, bőgatya, paraszt, trágya, matyóhímzés, és ezekhez hasonló szavak szomorúan negatív, másodlagos jelentéstartalmának, pejoratív olvasatának kiaknázásával, és azzal, hogy a mai budapesti sajtó tragikusan provinciális, élcelődő stílusában megbántsa azokat a gyerekeket, akik a legjobb tudásuk szerint akarják magukat megmutatni. aztán rögvest hozzáteszi, hogy azért van abban jó is, de ezt sem támasztja alá szakmai érvekkel, nem írja le, hogy a koreográfiában, a színpadképben, vagy a stítusos táncolásban mi okozott neki katarzist. Ha ez egy országosan ismert napilap kulturális rovatában történik, az azért szomorú, mert egy ilyen sajtóorgánum a széleskörű véleményformálás bázisa. A laikusok tájékoztatása márpedig felelőséggel jár. Sajnos, mai magyar társadalom vélekedése a saját hagyományos kultúrájáról Margittai Gábor nélkül is rekordnegatív. Ha másért nem, már ezért sem engedhetné meg magának, hogy a hagyományos kultúrát továbbéltető amatőr mozgalmakról a rá jellemző, fikázó stílusban nyilatkozzon. Ha kritikáit építő, vagy segítő szándékkal írná, szótára is biztosan más lenne. De akár még ilyen is lehetne, ha a Magyar Nemzetnél az adott témakörben még két-három további kritikus véleményét is olvashatnánk, akik esetleg karakán módon válaszolnának neki. 
    Ezt pedig, úgy vélem, elérhetjük. Ha a véleményünket a listán közzé tudjuk tenni, mondatokba tudjuk szerkeszteni és le tudjuk írni a közlendőnket, akkor ezt ugyanennyi erővel a MN-nek is megírhatjuk. Csak vigyázzunk, minden egyes kijelentésünket megfontoltan kell leírnunk, és szakmailag támadhatatlan érvekkel kell alátámasztanunk. Én ezt sajnos, nem tehetem, hiszen jómagam is színpadi előadó vagyok. Úgy gondolom, a kollégákról alkotott véleményemet nem lenne etikus újságban közölni, egyébként is, szemtől-szembe szeretem elmondani, még azt a véleményemet is, ami esetleg negatív. De ha van a listán valaki, aki érez magában egy ilyen véleménnyilvánítási ambíciót, annak újságírói és folklorisztikai idomítottságom teljes muníciójával kész vagyok segíteni. 
    A Hagyományok Háza szervezésében egyébként elindítottunk egy tanfolyamot, melynek keretében a leendő újságíróknak a folklórról és a folklorizmusról különféle értelmes, hasznos információkat fogunk átadni, hátha segít ez is valamit. 
 
Üdvözlettel
 
Agócs Gergely

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20050203/318afecf/attachment-0017.htm>