[Folklista] Táncos - Politika

["Krakkó Ákos"]

Nagyon sokáig - megnemértéssel, fenntartásokkal fogadtam, hogy
miért is kell a néptáncot (az együtteseket, táncosokat)
versenyeztetni. Ugy gondoltam, hogy ez az a műfaj ahol erre semmi
szükség - hiszen az egyedi, személyiségből fakadó különbségek
itt törvényszerüek, mi több az igazán értékesek. Mint ahogy
élevezetet nyujt két azonos helyről származó, mégis máskánt
muzsikáló primás játéka, vagy két, egy-ugyanazon táncot táncoló
férfi vagy lány mozgása - amely mégis attól szép, hogy benne
vannak azok a személyes jegyek, amelyek sajátjukévá teszik a zenét
vagy a táncot. Ezeket szem előtt tartva okafogyott a versenyeztetés -
hiszen az igazán jó, produkció összehasonlíthatatlan... 
...azonban nincs mit tenni, el kell fogadni, hogy verseny, rivalizálás
márpedig van - és ha már van, akkor meg kell keresni annak pozitiv,
jó oldalát. Próbáltam - és részben meg is találtam. Belátom,
hogy egy objektiv, építő, szaki kritika igenis jó irányba
igazíthat, használhat, gyarapíthat. Fesztiválok zsűrizése,
szólótáncversenyek értékelése igenis sarkallhat még keményebb,
még lelkiismeretesebb, és nem utolsó sorban még hitelesebb munkára.
Azonban az aki kritikát mond, dícsér vagy bírál - tudomásul kell,
hogy vegye, nagy felelősséget vállal vele. Ha tudja vállalni a fent
említett objektivitást, a jobbítás szándékát, az építést akkor
tegye, szükség van rá, a zsüriasztalok mögött a helye. AZ ÉN NAGY
PROBLÉMÁM AZ, HOGY ENNEK MÁRA A NYOMÁT SEM LÁTOM!!! És ha ez igy
van (helyesebben ami kéne az nincsen), bizony okafogyott, felesleges
és veszélyes a versenyeztetés. Az ugynevezett kicsik - akik
egyébiránt ezt a mozgalmat naggyá tették - az állndó és nagy
vesztesek. Mert a kudarc, az állandó elutasítás és becsmérlés -
letöri, megtöri mindazon célokat, terveket, elveket - amelyek a
néptáncot és népzenét napjainkig életbentartották. A "kis
együttesek", "kis táncosai" - akikkel elhitették, hogy
a versenyre a megmérettetésre márpedig szükség van -
keseredettségükben általában két dolgot tesznek, tehetnek. Szögre
akasztják a csizmát, vagy a siker az elismerés reményében maguknak
szerveznek fesztivált, versenyt. Ami rendjén is lenne, mondjuk a
Magyar Lepkefogó Szövetségben - de semmi estre sem a
néptáncmozgalomban - ami annakidején olyan nemes gondolatok mentén
szerveződött, mint: együtt, közösen, féltve, ápolva, megmentve...
stb. Ennek lassan mára már nyoma sincs - pedig kiknek, ha nem a
néptáncosoknak kéne életbentartani (hiszen ők a
"hagyományőrzők" és tisztelők) az, amugy még gyermek -
alig fél évszázados mozgalmat. Bár lehet, hogy kafkai és
nihilisztikus a gondolat, de ha a hagyjuk szétszakadni, tagozódni,
elkülönülni az amúgy összetartozót - csak évek kérdése és az
lesz egy ehhez hasonló fórum témája, hogy az a csárdás az eredeti
amelyet a "nagyok" vagy az amit a "kicsik"
táncolnak?, esetleg a "mi" legényesünk az autentikus mig
"tiétek" nem az... Lesz ennek a sokat és szebbet megélt
országnak - két néptánc-vonala, és egy a multját és hagyományait
féltő akkori fiatal legnagyobb problémája az lesz, hogy melyiket és
hogy "kiét" tanulja meg... 
Újfenn - bár lehet, hogy tényleg csak vészmadár gondolatok a
fentiek - és én látom túl borúsan az egészet, de egy-egy
antológia, szólótáncverseny egyre csak erősíti bennem ezeket a
gondolatokat. Mint ahogy a közéletben van jobb és baloldali
magyarország - hát ugy kezd kialakulni a "nagy" és
"kicsi" néptáncegyüttes, néptáncos. Táncos - politika
ez!!! Csak a nagy-politikában válthatunk, talán jobbithatunk -
legközelebb 2006-ban - mert ettől csak jobb lehet..., de mi lesz a
néptánccal? Ott mikor választhatunk? Táncos - politika ez!!!

Krakkó Ákos


--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20050203/6413931c/attachment-0017.htm>