RE: [Folklista] Antológia

[Szász József Árpád]

> >>>... nem kéne annak a több ezer nálunk megfordult gyereknek 
> az örömébe beletaposnia egy (szerintem) táncban sikertelen,  
> egyébként JÓ újságírónak. Ha bátorítaná őket és a 
> pedagógusaikat, az egész más lenne!! (De erre még nem volt példa)
> PONTOSAN ezért haragszom rá én is.
> Na, részemről ennyit MG-ról, lapozzunk.
> Endre

Nem kötekedésből, hanem nem szeretnék elsiklani a lényeg felett:
- adott itt egy kritika és az Istennek sem akarjuk felfogni, hogy ez nem dicséret. Abból van elég, bármerre jársz, olvasol e területen mindenki dicsér és el van ájulva az örömtől (látszólag: lásd a MAG-ot olyan szép minden benne, hogy már úszik a mámorban), de akkor miért nem jön le a színpadról ez az öröm, vagy akár a táncházban is: miért nincs felhőtlen, könnyed öröm (nem általánosítok). Miért nem nézzük meg: mi az igazság a rosszban is? Nemcsak jó dolgok vannak abban, hogy valaki néptáncol a színpadon. És milyen jó, hogy egyáltalán nekifogott. És hogy vannak pedagógusok, és 800 gyerek, zenészek, stb. Ezeknek természetesen örülünk, de nem csak az kell nekünk, hogy legyünk, hanem hogy milyenek legyünk. Ugye mindahányan örülünk ha gyerekünk születik, de ha történetesen nekifog törni, zúzni nem mondjuk neki: jól van fiam ügyes vagy, milyen erős vagy, milyen jól tudsz bánni a karoddal. Bizony felelősségünk nevelni, és úgy a rosszban mint a jóban ki kell állni a próbát. És láthatjuk, hogy a gyerek általában megsértődik ha útbaigazítják, de a felnőttnek már tudnia kell viselni, sőt használni az észrevételeket és ezt át kell adni a gyereknek is.
 Úgyhogy számomra nem az a kérdés, hogy jó-e az újságíró, vagy nem, hanem, hogy mit ír, mit fejez ki. És abban pedig el lehet bizony gondolkozni. Az újságíró nem versenyzik a szereplőkkel. Ő egy szem, aki segít megtalálni magunkat, és a közönséget. Használjuk már ki.
Üdvözlettel,
Szász József