RE: [Folklista] pontozó a legényesversenyen

[Kemecsei Gábor]

Sziasztok!
Akit erdekel annak felhivom a figyelmet arra hogy a FolkMAGazin (XII.
evf. 6.) most megjelent szamaban, olvashato Fugedi Janos valasza Szasz
Jozsefnek.
Udv: kemecs
ui.:-"Izles es velemeny" 40. oldal 

>-----Eredeti üzenet-----
>Feladó: lista-bounces at list.folkradio.hu 
>[mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] Meghatalmazó Szász 
>József Árpád
>Küldve: 2005. augusztus 18. 14:46
>Címzett: lista at list.folkradio.hu
>Tárgy: [Folklista] pontozó a legényesversenyen
>
>
>Tisztelt listatagok,
>korábban elküldtem egy írást a folkMAGazin XII. évf. 3. 
>szám-ban megjelent Fügedi János "Pontozó a legényesversenyen" 
>címu cikkére reagálva. Mivel elfelejtettem a pontos forrást 
>megjelölni, ezúttal pótolom és ugyan egy kis módosítással a 
>végén elküldöm újból szíves elnézésüket kérve, Szász József.
>
>
>A Korond-i Lorincz Lajos bátyánk mondotta volt egyszer egy 
>kerek asztalbeszélgetés félén az éppen hozzászólni készülo 
>fiatalembernek, miután az ifjú azzal vágott neki beszédének, 
>hogy "én nem értek hozzá de elmondanám a véleményemet", hogy 
>"hát, ha nem ért hozzá, akkor üljön is le". 
>Ez a kis történet jut eszembe elolvasva Fügedi János "Pontozó 
>a legényesversenyen" címu cikkét, melyben oly nagy 
>szakértelemrol, hozzáértésrol tett bizonyságot, hogyha hozzá 
>szeretnék szólni, bizony elég erosen fel kellene kötnöm a 
>gatyámat, vagy esetleg üljek vissza én is a székembe. Jelen 
>soraimmal jelzem, hogy makacs székely létemre mégis az állva 
>maradást választottam és engedelmükkel elmondanám 
>véleményemet, annál is inkább mivel a cikk írója tanú jelét 
>adta vitázási szándékának. Mindenek elott szeretném jelezni, 
>minden tiszteletem és elismerésem a tudomány és a tudományos 
>munkát végzo emberek elott és mondandómat nem a hozzájuk való 
>felnövésem, erofitogtatás érdekében, hanem a saját 
>tapasztalataim megosztása miatt fogalmazom meg, remélve, hogy 
>a tisztelt érdeklodo számára is hasznosíthatóvá válik. 
>Véleményem szerint Fügedi János remekül írta le a pontozót, és 
>elemezte a vele szorosan kapcsolódó formabeli, muködésbeli 
>jelenségeket. Mindezt, a négy oldal ellenére is, tömören 
>sikerült elénktárnia, és gondolom, még így is csupán egy 
>ízelítonek szánta abból a rendkívül izgalmas és hálás 
>feladatkörbol, amit a néptánccal való tudományos munka 
>kiaknáz. Mélyen osztozom azzal a szomorú megállapításával, 
>hogy: ". a táncpedagógia lenne azon a színvonalon, hogy 
>észrevegye és tudatosítsa ezeket a részleteket, ha módszereket 
>dolgozna ki tanításukra, ha mentené az értékeket, amíg még 
>menthetok. Ha nem elégedne meg a mozdulatok legnyilvánvalóbb, 
>közhelyszeru eloadásaival, hanem egy-egy tánc megismerésében 
>elmélyülve a forma titkait fürkészné.". 
>Abban is egyetértek, hogy ".az eredeti táncosok nagyon is 
>tudatában vannak eloadásaik részleteinek..." és hogy a táncban 
>minden egyes mozdulatnak, gondolatnak megvan a maga helye és 
>értelme, funkciója, hogy ". e technikák táncaik alapelemei.". 
>De, véleményem szerint ezek önmagukban nem képesek eloadásaik 
>sajátos ízét és különlegességét megadni. Az értelem, a tudat, 
>a racionalitás nem tudja felvenni a mindenség szerepét. Nem 
>tudja biztosítani a fennmaradást, az életet. Hiszen akkor elég 
>lenne egy kello adattal, logikai sémával feltöltött 
>számítógép, robot és eloadná a különbözo táncokat típusra, 
>falura, sot eloadó egyéniségekre lebontva. És fokozatosan 
>újabb és újabb verziókkal töltenénk fel, ami miatt esetleg 
>életszagúvá tetszeleghet (hiszen változik idorol-idore 
>ugyebár), de nem nehéz elképzelni annak látványát, hogy milyen 
>ürességet hordozna magával. 
>E tudatosság összekuszált hálójából, fura módon tudatossággal 
>kikászálódva (hogy Fügedi állításait megerosítsem) láthatjuk, 
>hogy igenis a technikai tudás mellett szükség van valami másra 
>is, ahhoz hogy megteremtsük és megélhessük a tánc és táncolás 
>örömét, szépségét, vagyis hogy élové tegyük. 
>És mi az az egyéb? No, ezt szeretném én is megtalálni, és erre 
>kapóra jött éppen a cikkben említett közönségdíjas, valamint a 
>másik két táncos eloadása. 
>Itt is leszögezném, hogy nem kívánom sem egyik, sem másik 
>táncos fölött az ítélkezo bíró szerepét felvenni, nem is 
>vagyok abban a helyzetben, egyszeruen csak a gondolataim 
>összefogása érdekében szeretném mégis felhasználni kísérleti 
>alanyokként, illusztrációként. Ezúton is elnézést kérek tolük. 
>Tisztelettel kérem, ne vegyék magukra, hisz a gondolataimról 
>van csupán szó, és nem az abszolút igazságról. 
>Az én szememben, Fügedi észrevételeit is használva, egyfelol 
>valóban két igencsak helyre tett mozdulatokat eloadó táncos, 
>másfelol pedig egy esetlegesen nem annak a mércének megfelelni 
>vágyó, és voltaképp ezeket nem is teljesíto táncos jelenik 
>meg. És én nem helyezném oket a nyertes - vesztes, jó - rossz, 
>hiteles - nem hiteles kategóriába, hanem az erényeiket, a 
>kéznyújtásaikat fogadnám el. Hisz amit nem tudott az egyik 
>nyújtani, megkaphattuk a másiktól. Például, azt az élni 
>akarást, életerot elsosorban az igencsak leírt táncostól 
>kaphattuk. És ezt semmiképp nem nevezném erofeszítésnek, 
>giccsnek, paródiának, hanem forrásnak, energiasugárzónak, 
>amibol csak úgy árad a szeretet, az öröm, amivel minket 
>szeretne megszólítani. Velünk közösen ünnepelni. Az is igaz, 
>hogy ez nem teljesen felhotlen, mint ahogyan az sem, ahogyan a 
>másik két táncos is kitárulkozott. Hisz nem éreztem, hogy a 
>pontozóra való ráérzésen és annak megértésén kívül bármit is 
>szeretnének velünk. Velünk, mint nézokkel. Értünk és értük. 
>Mintha csak úgy meglennének magukban, és kész. Miért az egész? 
>A versenyért? A figurákért? A ritmusért? Az eszközökért? 
>Bármennyire is szépek azok, ha nincs kivel megosztani, megélni 
>nem tudom mit ér. Mit ér a tudomány önmagában? Szeretném 
>elhinni és megélni, hogy a tudomány nem a tudomány 
>fejlodéséért van, hanem értünk. Magunkért. A földön való 
>boldogulásunkért. Az élet öröméért. Hát nem errol szól a tánc? 
>A muzsika? Az emberi élet? Úgyhogy nem elég érezni és érteni, 
>meg is kell szólítani egymást, és nem elég megszólítani, de 
>tudni is kell, mit szeretnénk. És figyelnünk kell egymásra, 
>akkor érthetjük meg egymást és kerülhetünk kapcsolatba 
>egymással, ami úgy az eloadó-muvészetben, mint a hétköznapi 
>életben bizony hiányán van. Hát nem ez az átmentendo, 
>újrateremtendo érték? 
>A táncos-zenész-nézo közti süketek párbeszédét kellene 
>felváltani egy igazi, a felelosségünk közös tudatában lévo 
>beszélgetésre, ami által találkozás, együttlét jöhet létre. És 
>ehhez valóban a figurák mögé kell nézni. Megtalálni honnan 
>jönnek. Mit akarnak kifejezni. Fel kell fedezni a magunkban 
>rejtozködo forrást. Onnan jöhet az életero. És az igaz jel, 
>amivel valóságosan kapcsolódhatunk. És ezt tudták és tudják 
>még a nagy öregjeink és közösségük, Vincze Ferenc, Jakab 
>József és a többiek. Ezt kell átvenni tolük, a tudomány 
>segítségével is. Megtanulni kifejezni magunkat, de nem csak 
>úgy bele a nagyvilágba, hanem célirányosan a jelen lévo 
>személynek, személyeknek és megtanulni befogadni, átérezni és 
>együttlenni, közönséggé "ne adj Isten" közösséggé válni.
>
>
>Szász József
>Budapest, 2005-08-18
>
>