[Folklista] Ünnepek

[Szász József Árpád]

Az ünnep értelme

Így "Advent" közepén, ha megállok egy pár percre, azaz leállok a "kövek kenyérré változtatásának" hétköznapi munkájában, azon nyomban kinyílik a világ ablaka és elémtárul vágatlanul a makacs valóság. 
Mit is látok? Látom a rohanó harcosokat, az élet harcosait. Akik küzdenek az életük fennmaradásáért. Merev tekintetekkel, majdnemhogy hipnotizált állapotban rontanak előre, ki az autójában, ki a tömegközlekedtetők valamelyikével. Merre? Mindenki a saját útján, de mégis valami közös vonás révén egyemberként, egy közös úton.
Ezen nem lepődök meg, hisz valahol mégis egyek vagyunk. Egy faj. Az emberi faj. De furdal a kíváncsiság: mi is az a közös vonás, az igazi út, amelyen otthonosan járhat? Amely az emberi élet célja felé vezet, és amelyen minden megélt pillanat kamatosan visszaadja a befektetett energiát, és természeti szépséggel ruházza fel az embert. Ezáltal hegmentesen beleillesztve a természetbe, azt kiegészítve.
No, de térjek vissza az ünnepekre. Néprajzi lexikonokból megtudhatom mely területeken, hogyan is ünnepelték az óesztendőből az újba való átmenetet. Majdnemhogy az egész decemberi hónapot felhasználták a számvetésre, a gonoszság felismerésére és elűzésére, a jövendölésre, a termékenység és bőségvarázslásra, a jövőre való felkészülésre. Kőbe vésett szabályként betartották a különböző tilalmakat, rítusokat, szokásokat bízva mágikus erejükben. És mindezekhez a számukra elérhető eszközöket használták föl, mint a Luca napi szék, lucabúza, levágott vesszők (karácsonyi vesszőhordás), állatszőrmék maszkarákhoz, jelmezekhez. Szentelt víz, bor mágikus erőforráshoz. Dió, mogyoró, mustármag, tök, alma, ostya, ajándékokhoz, stb. Erről szólt az ünnep. És ezt élték meg úgy a családokban, mint a szomszédság, rokonság, vagy tágabb közösségekben egyaránt. Egymást erősítve, biztatva, együttérzéssel, együvétartozással. Fényt követve, azt beengedve és egymás felé sugározva.
És mi maradt ezekből mára? Mi van helyette?
Üzleti, kereskedelmi láz, vásárlási dömping, propaganda és az attól hangos média. Színes, kivilágított, villogó üzletsorok. És e bevételcentrikus világnak megfelelni igyekvő, rohanó emberek. Akik félnek nehogy lemaradjanak, kimaradjanak valamiből, vagy hogy nem elég jók, ha nem teljesítik a mai kor elvárásait. Azaz, hogy fogyasszunk, hogy jó fogyasztók legyünk.
Hát ez az ünnep értelme? Erre akarjuk feláldozni az ünnepet is? Nem inkább a megérdemelt pihenésre? A megnyugvásra, a feltöltődésre, az egymásra való figyelésre. A családtagjainkra, szomszédinkra, rokonságunkra, embertársainkra. 
Hát nem csoda, hogy nem hallgatjuk meg a másikat, és elfordulunk tőle. Mert magunkat sem hallgatjuk meg, mert nem szánunk rá időt. Mert tele vagyunk információs adatokkal, hétköznapi gondokkal, és ahelyett hogy ezekkel rendre foglalkoznánk és meghatároznánk magunkat ehhez képest, újabb és újabb manipulációknak dőlünk be. A külső hangok áldozataivá váltunk. És hiába keressük a másikban a hibát, a megoldáshoz a belső hangunk vezethet. Arra kell rátalálni. Ez lehet a közös vonás, amely mindannyinkat összeköthet. Használjuk tehát erre az ünnepet!
Eme gondolatokkal átitatódva kívánjunk meghitt hangulatot az óesztendő számvetéséhez, és szeretetteljes karácsonyi ünnepeket, valamint felszabadult, erőteljes gonoszűző óévbúcsúztatót a jobb jövő érdekében.
Szász József
2005-12-11 Biatorbágy