[Folklista] Téb-lap

[Németh Richárd]

 Sziasztok!
 
A segítségeteket szeretném kérni: Az együttesemben (Tébláb 
néptánciskola) van egy új törekvés. Szeretnénk beindítani egy újságot, 
Téb-lap néven. Rám osztották a folklor- rovatot.
Fő feladatom havonta egy-egy tájegység, falu viszonylag részletes 
ismertetése. Az első számban Székről lenne szó. Ugyan próbáltam elég 
körültekintő lenni a cikk összeálításakor, de ennek ellenére lehetnek 
benne pontatlanságok. Szeretnélek megkérni titeket, hogy segítsetek 
a cikk pontosításában. Mellékelten küldöm az írást.
Előre is köszönöm!

Üdv: N.Ricsi
--
Richard Németh
Mail to: nemeth.2001a at puskas.hu
or          nemeth.2001a at freemail.hu
Tel.: +36-202414728
--------- következő rész ---------
Szék [Sic] A mai Románia területén, Erdélyben, Kolozs [Cluj] megyében, Kolozsvártól [Cluj Napoca] 60 km-re található. Neve a Só szóra vezethető vissza. A város érdekesen tagolódik. A három főutca mentén kialakult három szeg (Felszeg, Csipkeszeg és Forrószeg) egymástól különállóan éli életét. Ez a felosztás 1430-as évektől ismert. A szegek a református templomnál találkoznak. Ez a község központja, vagy ahogy ott mondják: „a piac”.
   
Történelmében fontos szerepet játszottak sóbányái, amit már az ókori rómaiak is ismertek. III. Endre (egyes források szerint III. András) uralkodása alatt már szabad királyi város volt. Ezt a rangot 1471–ben Mátlyás király is megerősítette.
   
Az 1700-as évek elejétől fokozatosan csökkent a város jelentőssége. A XIX sz. elején a a marosújvári bányák megnyitása után mindhárom széki sólelő-helyet bezárták.

A település lakossága kb. 2700 fő, folyamatosan apad. A székiek 75%-a református, 6,8%-a görög Katolikus.95%-ban magyar lakta település. 0.4% a roma etnikum, a maradék 3,6% román nemzetiségű.
   
Néprajzilag mezőséghez soroljuk, de elszigeteltségéből adóan egyedülálló a kultúrája.

Régen vasárnaponként voltak táncházak. Délután 2-kor kezdődtek, és általában éjfélig tartott, ez idő alatt 3-4 táncrendet („párt”) húztak. A településen 6 táncház működött párhuzamosan. Szegenként egy a fiataloknak, és egy a házasoknak. A zenészeket tíz hétre fogadták.
   
A táncrend a régies négyessel (más néven magyar) kezdődött. Ezt a táncot két pár táncolta szoros körben összekapaszkodva. Jellemző rá a sok forgás. Akár egy órán keresztül is húzhatták. 
   
A magyar után szétváltak a párok, és kezdődött a lassú. Itt a párok szorosan összekapaszkodva táncolnak. Ezt követte a ritka csárdás („kettőlépő”). Ez a tánc egyre növekvő fontosságú. Az 1942-ben Lajtha László által gyűjtött anyagban még nem szerepelt ez a tánc. A 60-as években is csak ritkán és átkötő szereppel játszották. Mára már a táncrend egyik leghosszabb tánca lett. A tradicionális páros táncok közül az utolsó a csárdás. Jellemző rá a sok forgás. Érdekesség még, hogy általában egyszerre csak egy pár forgott a zenekar előtt, a többi meg csak nézte. Mikor a pár megunta a forgást, akkor átváltott sima csárdásra, és másik pár került a helyére.
   
A 60-as években jelent meg szláv és román behatásra a táncrend utolsó két tánca, a porka, és a hétlépés.
   
A három férfitánc nem volt része a táncrend része. Ezt külön kellett rendelni -bagóért vagy pénzét- a zenekartól. A sűrű tempót és a ritka tempót szinte mindenki tudta, ezeket körben járták. A verbunkot csak néhányan járták, ezt a zenekar előtt szólóban táncolták.

Szék hagyományaival kapcsolatban két jelentős napot kell megemlíteni: augusztus 24-ét, és február 19-ét.
   
Augusztus 24-én a székiek egy 1717-es tatárbetörés áldozataira emlékeznek. A betörő ellenség száz fő híján az egész város lakosságát lemészárolta. A megmaradtak fogadalmat tettek, hogy ezt a napot böjttel és háromszori istentisztelettel gyászolják meg. Ezt a fogadalmat mai napig tartják.
   
Február 19-e Zsuzsanna napja. Széken ez a legnépszerűbb női név ünnepe. A farsang ezen napján városszerte bálokat tartanak, és többször felcsendül a következő köszöntőének:
   
Sok Zsuzsanna napokat vígan megélhess,
Napjaidat számlálni ne légyen terhes,
Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldásunk árja házad el borítsa.