[Folklista] Bartok, vilagzene, tarsadalom meg egyebek...

[Pávai István]

Kedves Viktor!
Az alábbiakban nem azért idézem a mondataidat, hogy azokat cáfoljam, hanem
azt írom le alattuk, hogy mi jut róluk az eszembe, mivel tudom azokat
kiegészíteni, pontosítani. Ezt csupán azért mondom, hogy ne vedd támadásnak,
ha valamiben nem értünk egyet, hiszen a lista gondolataink, véleményeink
cseréjére jött létre, nem egymás minősítésére, ahogyan ezt némely listatag
tévesen gondolja.
 
Pávai István
 
Fótányi Viktor írta: "Írországban van egy fenegyerek, aki már sajnos nem
táncol. Michael Flatley-re gondolok. Ő és a csapata megcsinálta a
Riverdance-t, aminek hatására ír fiatalok ezrei kezdék el a már-már
feledésbe merülő saját néptáncukat tanulni."
 
P.I.: A Riverdance nem ír néptánc, hanem egy show. Általában az ír, illetve
kelta revival mozgalmak pont azért erősen problematikusak, mert nem eredeti
népzenén alapulnak, hanem nagymértékben "csinált" folklórra építenek. Az ír
népzene-néptánc revival viszont nem a Riverdance-szel kezdődött, számos
korábbi előzménye volt.
 
Fótányi Viktor írta: "Magyarországon ez miért nem történt meg? Pedig vannak
fenegyerekeink úgy a táncban, úgy a zenében! Román Sándor is csinált egy pár
koreográfiát, és persze itt a Naplegenda is!" 
 
P.I.: A 19. században már megtörtént a "képzelt", "kreált" folklróból
létrehozott műtermékek bevitele a városi kultúrába, szintén show formában,
csak akkor nem így hívták. Olvasd el Sárosi Bálint idevonatkozó
adatgyűjtését a korabeli sajtóból ("A cigányzenekar múltja 1776-1903 az
egykorú sajtó tükrében"), illetve Szijjártó Csaba könyvét ("A cigány útra
ment... Magyar cigányzenészek külföldjárása a kiegyezés előtt").
Táncvonatkozásban is vannak hasonló adatok, kissé nehezebben hozzáférhetőek.
A 19. században (kevés kivétellel) nem a folklór gyűjtése volt a cél, nem is
nagyon tudták, hogy gyűjthető, hanem annak kitalálása. Ebből született is,
ami született, s emiatt késett az igazi népzene fölfedezése. Sem a
Naplegenda, sem Román Sándor koreográfiái nem tartoznak a folklór
kategóriájába. Ettől persze még tetszhetnek bárkinek, de nyilván a folklór
megismertetésének feladatát nem oldhatják meg.
 
Fótányi Viktor írta: "Megmondom őszintén, nekem Bartók, mint klasszikus
zeneszerző, nem jön be!"
 
P.I.: A lista több leveléből valami olyasmi kezd sejleni számomra, hogy
sokan úgy gondolják, Bartók zenéje a népzenének valamféle folytatása,
továbbfejlesztése. Ez nem így van. Bartók az európai műzene ezeréves
áramlatának egy huszadik századi képviselője, aki számos kortársához és
elődéhez hasonlóan ihletforrásként a folklór felé IS fordult. Ezt nyilván
másként tette, mint mások, vagy akár Kodály, de a vitatott téma szemszögéből
itt most csak az a lényeg, hogy ami így létrejött, az nem népzene. Bartók
sem annak szánta. A Ghymes sem népzenének szánja a szerzeményeit. Ettől
lehetnek valaki számára jók vagy rosszak ezek a művek, egy biztos, hogy
ezektől a művektől nem azt kell várni, amit a népzenétől várunk, mert pont
akkor fogunk csalódni, ha azt várjuk. Ehhez persze tudnunk kellene, hogy mi
is a népzene, de ez a vitázók körében láthatóan nem ugyanazt jelenti, ezért
is van annyi egymás mellett való elbeszélés. Bartók műveivel az európai
műzene hagyományait követi, ugyanakkor jelentős újításokat hozott pontosan a
népzene sajátos felhasználásával. Bartók zenéjét tehát az "érti" jobban, aki
a gregorián zenét, a reneszánsz és barokk polifóniát, a bécsi
klasszikusokat, a romantikusokat, a francia impresszionistákat stb. minél
jobban ismeri, mert ezekre az előzményekre épül az ő zenéje, minden népzenei
ihletettség mellett.
 
Fótányi Viktor írta: "Bartók vitathatatlan érdemeket szerzett azzal, hogy
elkezdte felkutatni az akkori magyarországi népzenét. Amihez később Kodály
is csatlakozott. Az eredmény is hamar megvolt, a Háry János című daljátékban
öltött testet. És Bartók meg Kodály nyomdokain indult el nagyon sok kutató.
Halmosék is."
 
P.I.: Csak a történeti hűség kedvéért említem, hogy Kodály hívta fel Bartók
figyelmét a népzenére, nem fordítva, vitathatatlan érdemeket pedig nemcsak a
zeneszerzés, és népzenekutatás területén szereztek mindketten, hanem a
zenepedagógia területén is, közíróként is (kár, hogy írásaik olvasásának
mellőzésével írnak egyesek róluk), Bartók pedig korának jeles zongoristája
volt. Akár szeretjük a műveiket, akár nem, pontosan zeneszerzői
szándékaiknak köszönhetjük, hogy ma itt a listán igazi népzenéről (is)
beszélhetünk, táncházba járhatunk stb. Ők ugyanis nem népzenekutatóknak
készültek, azért kezdtek ezzel foglalkozni, hogy zenei nyelvezetüket
megújítsák, s új alapokra helyezzék az akkorra már kiégetté vált német
utóromantikához képest. Viszont amint kezdtek egyre közelebb kerülni a
népzenéhez, pillanatokon belül felmérték, hogy ez egy igen fontos, az
európai műzenétől eltérő zenei modell, amelyet tudományosan fel kell tárni.
A tudományos alapú magyar népzenekutatás velük kezdődik, s ez adott nekik
éppen elég munkát ahhoz, hogy igazságtalanság legyen ma bármit a szemükre
vetnünk, hogy még mit nem végeztek el, hogy kevés hangszeres zenét
gyűjtöttek stb.
 
Fótányi Viktor írta: "És Bartók meg Kodály nyomdokain indult el nagyon sok
kutató. Halmosék is." 
 
PI: Valóban. Pl. a hangszeres zene tényleges felfedezését a tánckutatás
hozta meg, ami később történt, s amiben már tanítványaik jeleskedtek. A
Halmos-Sebő duó a kezdet kezdetén, gitárral a kézben nem táncházat akart,
hanem szintén valami ÚJ zenét, amihez népzenét is használt, tehát
kétségtelen előzményüknek az akkor már kialakult magyar rockzenét is be kell
tudnunk. Hogy aztán ebből más lett, az pont annak köszönhető, hogy a
néptánckutató Martin György hatása alá kerültek. Ezért érzem
igazságtalannak, amikor sokan a kutatást és a mozgalmat szét akarják
választani, holott a kutatás szülte a mozgalmat, a mozgalom meg pozitívan
hatott vissza a kutatásra. Nagyon kellene mindkét oldalon azon dolgozni,
hogy ez a kapcsolat újra olyan szoros legyen, amilyen volt Martin idejében,
a táncházmozgalom első évtizedében.
 
Fótányi Viktor írta: "az egész országban, ha vagyunk tízezren, az a
tízmillóhoz képest is csak 0,1%"
 
PI: Az attól függ, hogy ki az a "mi". A táncházmozgalom? Mert ha
beleszámítjuk a mindenféle hagyományápolókat, hagyományőrzőket, a határon
túli ez iránt érdeklődő magyarokat és nemmagyarokat, akkor azért ez a szám
jóval magasabb. Én persze örülök, ha bárhol egy új táncház alakul, de én nem
lehetek jelen a világ összes táncházában. Nekem lehet egy vagy néhány
kedvenc helyem, ahová járok, ahol jól érzem magam, s ezen semmit nem
változtat, ha valahol a világban létrejön vagy megszűnik egy másik táncház.
Ha mindannyian azon munkálkodnánk, hogy a szűkebb környezetünkben
létrejöjjön a saját táncházunk, ahová mi járunk, akkor összességében is
megnőne a táncházak száma, országosan és világszerte. Nem hiszem, hogy a
táncház szellemiségét feláldozva, érdemes lenne a Riverdance-hez hasonló
show-vá hígítani a mozgalmat, pusztán azért, hogy valami statisztikában ne
tízezer aktív táncházas, hanem zsinóron mozgatott tudatú százezer ember
szerepeljen.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20041014/6069ca4e/attachment-0017.htm>