[Folklista] hakni

[Pávai István]

1. HAKNI
A HAKNI a jiddis hákl, hákli-ból származik, jelentése 'minden' (vagyis
bármi), a szlengben 'görbe dolog, szabálytalanság'.
A régi budapesti szlengben 'záróra utáni titkos mulatóhely'.
A színészeknél alakult ki a maihoz közeli értelme: 'munkahelyen kívüli,
külön díjazásért vállalt fellépés'.
A mai szórakoztató zenészek (rock, népzene, bármi) körében is ezt jelenti.
Az erdélyi városi zenészek (cigányzene, rock, akármi) nem ezt használják,
hanem a cigány nyelvből kölcsönözve a muzsikálást BASESZnek nevezik ("pl.
Lesz-e basesz a hétvégén? = Lesz-e hakni a hétvégén?), a zenélni igét
BASELNI igével helyettesítik ("Megyünk baselni.").

2. CIGÁNYZENE
Péter! A cigányzenét nem kötelező sem szégyelni, sem szeretni, az abból való
megélhetést pedig végképp nem. Kár, hogy nem volt lehetőségetek meghallgatni
szerdán Sárosi Bálint előadását a városi cigányzenéről, amelyben érintette
ezeket a kérdéseket is több évszázados összefüggésben.
A Folkrádió és a lista is azért jött létre, mert az eredeti népzene nincs
megfelelő módon hivatalosan támogatva, nincs eléggé jelen a médiában, sőt a
hanglemezeken való jelenléte is elmarad pl. a cigányzenéhez (=magyar nóta
stb.) képest. Itt tehát nem a magyar nóta, rock, diszkó vagy bármi
kizárásáról beszélünk, hanem a népzene és néptánc méltó elismertetéséről.
Azt a mai fiatalok közül pl. kevesen tudják, hogy különösen a
táncházmozgalom létrejötte előtt, az 1950-60-as években a Magyar Rádió, pont
abban az időszakban, amikor jóval meghatározóbb média volt , mint a
televízió, majdnem kizárólag magyarnótát sugárzott, s ezt gyakran népzenének
cimkézte. A rádióban az eredeti (pl. Pátria) népzenei felvételekre rá van
írva, hogy csak speciális műsorokban használható, tehát olyanban, ahol jön
egy népzenekutató, magyaráz elméleti dolgokat, s ahhoz illusztrációként
beraknak 2-3 eredeti népdalt, de nem tehető műsorba úgy, mint a "jó ebédhez
szól a nóta", hogy pl. "hallgassunk 20 perc népzenét". A problémák itt
vannak, s a magasabb rangú médiavezetők fejében, akik talán már a
cigányzenét sem ismerik, s a mai napig összekeveredik fejükben a magyar nóta
és a magyar népdal fogalma, ezért nem értik, hogy miért mondjuk azt, hogy
nincs elég népzene a műsorban, hiszen ők a nótát is beleszámítják. Dévai
Jancsi sokat tudna erről mesélni. Még szomorúbb az, hogy Erdélyben is mindig
túlsúlyban volt a cigányzene (nóta) a népzenéhez képest, úgy a kolozsvári,
mint a marosvásárhelyi rádióban. Ez a két rádió terjesztette el néhány
évtized alatt olyan mértékben ezt a műfajt, hogy az egyre inkább
kiszorította falun is az eredeti hagyományt, s falun is követelni kezdték a
helyi zenészektől a rádióban rendszeresen hallott nótákat, mert ők is
szeretnének a városhoz fölzárkozni. A városhoz való fölzárkózás pedig
egyenlő a népzene halálával, hiszen a város zeneélete úgy működik, hogy
(pénzügyi okokból) rendszeresen megtagadja saját hagyományait, állandóan új
stílusokat vezet be fentről, ezeket elterjeszti, majd ismét azt mondja,
"felejtsük el", s jön a következő irányzat.

Pávai István