[Folklista] A 2s ÁPság más aspektusból

[Varga Emese]

Kedves Lista!


Egy, talán mélyebb összefüggést szeretnék figyelmünk előterébe 
helyezni a néphagyományokból táplálkozó világ, valamint a kettős 
állampolgárságról szóló szavazás ügye között.

Ha valami nekem belülről fontos (nemzet egysége), akkor azt nem 
befolyásolhatják a felszínes vájkálások (politika, kampány és 
hányinger), sem a velem egyetértők buzdításai (nyitott kapuk, 
hangos szónoklatok). Az viszont igen lényeges, mit tehetek érdemben 
az ügy érdekében. Ez utóbbiról azonban meggyőződésem, hogy 
ugyanúgy nem feltétlenül szavakkal és a "nem-tábor" racionális 
győzködésével (rosszabb esetben ócsárlásával) valósítható meg. 

Aki kicsit is járatosabb (a lista olvasói) hagyományinkban, annak nem 
kell magyaráznom, mit jelent például egy "kilenc kedd fogadalom", és 
mekkora ereje van. Félreértés ne essék, messze nem vallási alapra 
akarom terelni a gondolatokat, hanem a fogadalmak felajánlás-
értékére. Tehát: én felajánlok MAGAMBAN valamit (egy cselekedetet, 
erőfeszítést, böjtöt), amit megteszek AZÉRT, hogy egy esemény 
bekövetkezzék, jó irányba fejlődjék stb. Fontos, hogy nem arról szól, 
hogy a felszínen "csak dumálok", hanem effektíve teszek is egy 
fizikailag érzékelhető cselekedetet, amely számomra első ránézésre 
nem "hasznos": nem nyerek vele pénzt, sikert stb., sőt látszólag 
hártányos: kifáradok, erőlködök, éhezem etc.. És mindennek csak akkor 
van meg a lényege, ha mindvégig TUDOM, hogy én ezzel AZÉRT küzdök, 
hogy a világ, vagy valamely kérdéskör megszámlálhatatlan és 
egyesével számba nem vehető tényezős folyásán a magam áldozatával 
ily indirekt módon javítsak, pontosabban a javulásához hozzájáruljak.

Senki ne haragudjon, ha az okfejtés misztikusnak, avagy bonyolultnak 
tetszik, ez tulajdonképpen nagyon egyszerű dolog, amit lehet, hogy 
nem tudok megfelelően leírni. Talán segít egy abszolút mindennapi 
példa: egy íjász, aki megfogadja például, hogy egyszer a szokásos 
száz helyett ötszázat lő, és ő ezt a teljesítmény felajánlja azért, hogy 
épp beteg testvére meggyógyuljon. A lényeg az erőfeszítés (ötször 
annyi terhelés már erős fizikai igénybevétel), meg annak a tudata, hogy 
ő ezt nem azért teszi, mert effektíve "marha jó" már-már beálló 
izmokkal a táblából kirángatni a célbatalált vesszőket, hanem az 
egész "ügynek" van egy magasabb (vagy akár mögöttesebb) értelme. 
És nyilván a felajánlás megvalósítási nehézségének összhangban kell 
állni a kívánt esemény megvalósulásának nehézségével -- nem csak 
fizikai síkon lehet példákat állítani. 
Innentől mindenkire rá van bízva, mit akar, a maga eszközeivel..

Álljon itt befejezésül Szász Józsi (kiragadott) gondolata:
> őszintén megfigyelve a felvetett témát, saját bőrötökön keresztül, 
> átérezve(...), megnyílva és megmutatkozva és NEM A MÁSIK 
> LEGYŐZÉSÉÉRT.
Amit itt felvázoltam, szintén ilyen típusú harc...

MSe

U.i: Aki a kilenc-keddről és "társairól" többet szeretne tudni, ajánlom 
például Petrás Mária és Kóka Rozália mostani előadói estjeit (Egy 
asszony két vétkecskéje).