[Folklista] Népi kultúra a városban

[Pávai István]

Kedves Nudli József!

A listán egyszerűbb, ha tegezzük egymást, azt hiszem, csak akkor kellene
ettől eltérnünk, ha valaki kifejezetten kérné, hogy őt önözzék.
A levelem, amelyre hivatkozol, nem pusztán a Te kérdéseidre volt válasz,
hanem a listán megjelent több témabavágó felvetésre reagáltam.
A provokatív hangnem engem nem zavar, szeretem a kényes kérdéseket vitatni,
én is szoktam provokatívan ironikusan fogalmazni ("népi kultúra
bomlasztása").
Disszertációt én sem szeretnék a listára írni, de a rövid egy-két mondatos
válaszokban nem lehet egy témát rendesen kifejteni, főleg, ha az
alapfogalmak nem mindenki számára jelentik ugyanazt. Ezért kell most tovább
pontosítanom mondandómat az alább olvasható leveledben felvetett újabb
kérdések kapcsán.

1. Az amit a város tudatosan átvesz a népi kultúrából, az nem maga a népi
kultúra, hanem annak csak egyes elemei: népdalok, néptáncok, hangszerek,
viseletdarabok. Mindaz, amit ezzel a városban csinálunk, az már nem népi
kultúra, az "városi" kultúra. Még akkor is, ha "egy az egyben" próbálunk egy
táncrendet, zenét, dalokat színpadra vinni. A népi kultúra eredeti
környezetében ugyanis nincs színpadi produkció (a falusi kultúrház is városi
találmány), ott  nem tagolódik a lakosság művészekre és közönségre, nem erre
szolgál a népzene, a tánc, egyáltalán más működései elveken alapszik az
egész. Tehát a város nem őrzi, nem őrizheti a népi kultúrát, viszont sok
mindenre felhasználhatja. A városiaknak nem lehet és nem kell megtiltani,
hogy bármit csináljanak a népi kultúra általuk kiragadott elemeivel. Ott
viszont városon is körvonalazódik egy választóvonal, hogy vannak, akik a
népi kultúra eredeti szellemét szeretnék, legalább részben vagy városi
reprodukcióban élvezni, pont azért mert annak eredeti képviselői egyre
inkább nem, vagy egyre kevésbé elérhetőek. Másrészt vannak, akik csak
nyersanyagként akarják használni ahhoz, hogy valami újat létrehozzanak.
Ismét vannak, akiket mindkét lehetőség érdekel. "A levelezőlistát
elsődlegesen a népművészetet, népi életmódot kedvelők számára alakítottunk
ki." - olvashatjuk a listát hírdető lapon. Ha ehhez hozzáolvasod még a
Folkrádió Alapítványban megfogalmazott fő célokat, akkor kiderül, hogy ez a
lista azok számára jött létre, akik a népi kultúra eredeti szellemét akarják
megismerni, abból akarnak minél többet átmenteni a saját kultúrájukba. Azt
hiszem, ez jó döntés volt a folkrádiósok részéről, mert ez az a közös
nevező, ami sokunkat összeköt. Vannak itt a listán, akik ilyen vagy olyan
feldolgozásokat szeretnek, vannak akik etnojazzt, etnorockot, vannak akik a
Ghymest, vannak akik Bartók szerzeményeit, ugyanígy vannak akik ezeket vagy
ezek egy részét nem szeretik vagy utálják. Az viszont legtöbbünk esetében
közös nevező, hogy szeretjük Neti Sanyi bácsi, Zerkula, Pál Pista bácsi és
még sok más hagyományőrző zenéjét, abban az eredeti formában, amivé
évszázadok alatt érlelődött. Ugyanezt mondhatnám a táncokról is. Ugyanakkor
szeretnénk ebből legalább valamit megélni is, zenészként, énekesként,
táncosként, táncházasként vagy legalább passzív hallgatóként, nézőként. Az
etnojazz szerzője, előadója viszont nem ezt akarja, ő saját egyéni alkotását
szeretné megkedveltetni velünk, ehhez bármilyen eszközöket felhasználhat,
közte népi motívumokat, népi hangszereket is, a shaw eszköztárát, de ez már
nem népzene, nem néptánc. Pusztán ezért írtam, hogy az ilyesmi kívül esik a
lista témáján. Tehát sokan vagyunk, akik eredetiben szeretjük élvezni a
népzenét, néptáncot, nem változatlan formában, hanem megtanulva azt, hogy a
hagyományőrzők hogyan élnek a variációs lehetőségekkel, s azzal nekünk is
élnünk kell, de nem azért mert a népi kultúrát kötelező megújítani. Ez
szintén városi gondolat, egyébként a szocializmusban a kommunista
ideológusok ezt állandóan eröltették is, Erdélyben pl. kiküldtek
kultúraktivistákat szövőasszonyokhoz, hogy rábeszéljék őket, újítsanak már
valamit, mert ez így tarthatatlan a szocialista kultúra szemszögéből. Ebből
aztán lettek is szörnyszülöttek, láttam jónéhányat akkori "népművészeti"
kiállításokon. De népdalszöveg-példák is vannak erre:
 
"Hegyek között megy a vonat, ide oda kanyarog,
   kézenfogva ülnek benne, románok és magyarok."
vagy:
 "Elöl ül a masiniszta,
   Tisztességes, becsületes kommunista."

A végső kérdésedre ("Meddig lehet változás vagy változtatás nélkül
fenntartani a falusi kultúrát városi környezetben?) tehát az a válaszom: nem
lehet egyáltalán fenntartani, mert ez már nem népi kultúra, de az
érdeklődésünk iránta bármeddig fennmaradhat, s ezért az igény megmaradhat a
világ végezetéig, s mindaz, amivel ezt az igényt kielégíthetjük. Beethoven
is elég rég élt (pl. az új stílusú népdalok előtt), zenéjét mégis sokan
szeretik ma is, nem akarják megújítani, inkább azt keresik, hogyan lehetne
minél stílushűebben előadni, korabeli szerkezetű zongorán, akkori
előadásmóddal stb., tehát ugyanazt teszik, amit az "autentikus
vonalasak"-nak bélyegzett népzenészek. Szerintem helyesen. Mindig születnek
új zeneszerzők, akiknek vannak új zenei gondolataik. Tőlük kell várnuk az
újat, nem Beethoventől és a népzenétől. A népzene olyan, mint a víz, a
levegő, a só. Ezekre az ókori embernek is szüksége volt, s a maiaknak is
szükségük van.

Pávai István

>-----Eredeti üzenet-----
>Feladó: lista-bounces at list.folkradio.hu 
>[mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] Meghatalmazó Nudli Joska
>Küldve: 2004. november 5. 19:35
>Címzett: lista at list.folkradio.hu
>Tárgy: [Folklista] RE: Pávai levél
>
>Tisztelt Pávai Úr!
>
>Köszönöm szépen a levelet! Míg néhányan pusztán ledegradálták 
>a témát, addig ön érveket és véleményeket mutatott fel. Szinte 
>mindenben egyetértek, amit írt. (Persze más komoly véleményíróknak is
>köszi!)
>Egy pár dolgot azonban hagy hozzak fel előző levelem védelmében:
>Egy internetes fórumon nem várható el, hogy tudományos 
>disszertációt adjon be minden levélíró. Kérdezni úgy is lehet, 
>hogy az ember nem tudja a választ! Én pedig ezt tettem. Kérdeztem.
>A provokatív hangnem nem mindig szép, de sokszor hatásos. 
>Ezért választottam én is. Véleményekre voltam kíváncsi. Bizony 
>a NAGY ÖREGEKÉRE is. 
>
>Levelével kapcsolatban felvetődött bennem néhány újabb kérdés. 
>Ön azt írja: "Az újítás a városi kultúra sajátossága, amit 
>egyének működtetnek." A gondolattal egyetértek. Csakhogy, ha 
>megnézzük, kik foglalkoznak ma a népi kultúra valamely 
>területével, kik ápolják, akkor mit látunk? Csupa városit. Mi 
>következik ebből? Mivel - ahogy írja - a városi kultúra egy 
>"felülről szervezett egyén-centrikus kultúra" , nem várható el 
>tőle, hogy a hagyományos, közösségi értékrendben gondolkodjon. 
>Tehát óhatatlanul is megfogja újítani az általa már csak 
>(legtöbbször közvetetten) TANULT népi kultúrát. 
>
>Ahogy ön is írja: "Egy önmagában zárt közösség nem újít csak 
>az újítás kedvéért." De a városban, hol beszélhetünk zárt közösségről? 
>
>Tehát, mivel jelenleg a város őrzi a népi kultúrát, az 
>változtatni is fog rajta. A tanult ember nem szereti a 
>kötöttségeket. Az előző levelem nem felhívás volt, hogy 
>"gyerünk fiúk, verjük szét mindent, ami hagyományos!", hanem 
>csupán gondolkodás, arról meddig lehet változás nélkül 
>fenntartani a falusi kultúrát városi környezetben? 
>Szerintem e felvetés semmiképp nem témán kívüli, hiszen ez a 
>jelen, sőt a jövő kérdése is. 
>
>Egyre kevesebb a nagyhatású adatközlő, a fiatalok számára 
>egyre kevesebb a személyes élmény lehetősége. Néhány év múlva 
>nem lesz meg bennük az a tartás, miszerint a Pál Pista bácsi 
>által tanultakat csak hűen, pontosan, hiszen addigra Pista 
>bácsit már csak a videókról fogják ismerni, vagy közvetve, 
>valaki által fogják tanulni. Már a jelen fiatalokban is egyre 
>több az újítási szándék, kár ezt lesöpörni az asztalról.
>
>Tehát kérdésem: Meddig lehet változás vagy változtatás nélkül 
>fenntartani a falusi kultúrát városi környezetben? 
>
>Nudli