Re: [Folklista] OFF: maradjunk a lista témájánál!

[Fehér Anikó]

Kedveseim!
Raffay Ernő történész mondta:
Magyar az, akinek fáj Trianon.
És egy másik (hevenyészett) idézet:
Magyar az, aki önös érdekei ellenére is vállalja magyarságát. (Illyés Gyula)
Fáj a szívem....


----- Original Message ----- 
From: "JUHASZ Zoltan" <juhasz at mfa.kfki.hu>
To: "Folklista a Folkrádió levelező listája" <lista at list.folkradio.hu>
Sent: Thursday, November 04, 2004 4:55 PM
Subject: Re: [Folklista] OFF: maradjunk a lista témájánál!


Na, Agócskám, ezt kinyomtatom és hazaviszem. De engedelmeddel megmutatom
még minden olyan honpolgárnak is, aki csak az utamba akad.
Juhász

Agócs Gergely wrote:

>Barátaim!
>
>    Magyar vagyok. Annak születtem, képemet ezért többször is
>széjjelverettem. Szlovák állampolgár. Amúgy. Döntsetek hát rólam, 
>akartok-e.
>Még itt vagyok.
>    De a nagyfödémesi magyar iskola már jövőre lehet, hogy bezár. Tavaly 
> ott
>muzsikáltunk, abban a gyakorlatilag színmagyar faluban, annak reményében,
>hogy segítünk megfordítani egy érthetetlen, öngyilkos folyamatot, és
>valójában azért, hogy a födémesi gyerekek tizenöt év múlva is tudjonak
>magyarul beszélni a nagyszüleikkel. Magyarbődön már nem tudnak. Pedig ott
>1968-ban még szintén nagy többségben magyarnak vallották magukat a lakosok.
>Azok is voltak. Reformátusok. 1971-ben megszűnt a magyar iskola. Ma az
>utolsó generáció, a nagyapák beszélnek és énekelnek, táncolnak, stb. már
>csak magyarul. Hát ezért tartozik ide ez a kérdés. Mert a hovatartozás, az
>identitás megannyi kifejezőeszközei közül kiemelkedően fontosak azok,
>amelyek megvitatására eredetileg ez a lista életre keltetett. Ha éreznénk,
>mi határontúli magyarok magunk mögött az anyaország biztonságát, nem csak
>üres szólamok, hanem a nemzetközi jogi védelem útján is kifejezve, talán
>bátrabban vállalnánk anyanyelvi kultúránkat
>nótástól-zenéstől-tácostól-mindenestől.
>    Szóval itt vagyok. Ide köt a munkám. Viszolygok minden
>erőszakszervezettől, az államot beleértve, ezért nem törtem össze magam
>eddig sem, az ilyen, vagy olyan igazolványért, hiszen úgy érzem, én én
>vagyok, papír nélkül is. Azt, hogy "határontúlinak" születtem, nem tartom 
>se
>tragédiának, se kivételes érdemnek. Ez egy tőlem független állapot, és
>valójában nem is az a kérdés, hogy jövőre, ha folyamodnék érte, kaphatok-e
>kettős állampolgárságot. Sokkal inkább érdekes számomra, kellek-e nektek. A
>magyarbődi öregekkel, meg a nagyfödémesi gyerekekkel együtt. Vállalható
>vagyok-e számotokra komolyan is, vagy csak az állami ünnepségek alkalmával,
>duma szinten, amikor a branyiszkói ütközetről, a zsitvatoroki békéről, vagy
>a poszonyi országgyűlésekről, ezek szereplőiről van szó.
>Ha engem, a többi ötmillióval együtt megtagadtok, többé nekem ne jöjjetek
>Balassival, Bél Mátyással, Madáchcsal, Mikszáthtal, de a palásti
>dudanótákkal, vagy a "Bertóké" verbunkkal se, meg azzal se, hogy "Kiskálosi
>fenyves erdő a tanyám".
>    December ötödikén is itt leszek. Státuszom addig is: célszerű magyar
>turista. Idegen országban.
>    Lelketek rajta.
>
>Határtalan jóindulattal
>
>Agócs Gergely
>
>
>----- Original Message ----- 
>From: "Szász József Árpád" <SzaszJ at olajterv.hu>
>To: "Folklista a Folkrádió levelező listája" <lista at list.folkradio.hu>
>Sent: Thursday, November 04, 2004 1:33 PM
>Subject: RE: [Folklista] OFF: maradjunk a lista témájánál!
>
>
>Tisztelet sorstársak, mai élő emberek!
>Megintcsak szomorúan kezdem el mondandómat, nyilvánulok meg, de mégis
>megteszem, mert hiszek benne, hogy ezek lehetnek az első lépések a
>szomorúság feloldásához.
>Miért is vagyok szomorú? Hát pontosan a népzene, néptánc kilátástalan 
>jövője
>miatt. És miért kilátástalan? Mert ahhoz, hogy a legfontosabbakról
>beszéljek, elsősorban kell a "nép", másodsorban a zene (zenéje) és végül a
>tánc (tánca).
>Ki a "nép", ebben az értelemben? Hol van?
>Mint mondottam korábban, a padlón, a földön hever, majdnem hogy 
>vérbefagyva.
>Mert az a nép, nem az, aki az egészből kimaradva (kívülállóként) mitsemértő
>módon, esetleg derűsen, mosolyogva járkál a tetemek között és hű, de lazán
>megfejti eme jelenséget és harsogja, hogy előre. A földről feltápászkodó
>egyes emberekhez pedig odaszól: mit mind nyavalyogsz, panaszkodsz,
>sajnáltatod magad.gyere, fogj élethez, csináld amit előtte, menj a 
>helyedre.
>Mivel, hogy én történetesen a "népet" keresem, nem is foglalkoznék a
>kívülállókkal, habár az is megérne egy pár gondolatot (tán később).  Nézzük
>is meg mire képes egy ilyen nép, mit várhatunk tőle, mit tehetünk közöttük
>léve? Elsősorban magunkra figyelni, megtalálni a testrészeinket, a
>tudatunkat. Majd utána megkeresni, helyrerakni az elhagyott részeket.
>Begyógyítani, előbb talán elsősegélynyújtással a sebeket. Aztán lehet a
>szomszédokra, társakra, a többiekre figyelni és segíteni nekik is, és ezt
>követően lehet lépésről-lépésre a kiegyensúlyozott állapotba visszatérni.
>Kérdem én tőletek, hol tartunk ebben a kérdésben, ha történetesen ennek a
>népnek az aktuális sebei közé tartozik a nemzeti hovatartozása is? Az már
>nem érdekel minket, csak a zenéje, tánca, csak amit adni tud, és amit kapni
>tudunk tőle. Csak kapni szeretünk? Mindenki csak adjon nekünk? Hát így
>valóban nem ide tartozik a kettős állampolgársági kérdés se. Mert nem a mi
>bajunk? Az az övék? Ők csak adják tovább a szép kis táncokat zenéstül? De 
>az
>szívből szóljon és őszintén! Mert így szeretjük, úgy szeretjük, így kell
>nekünk, úgy kell nekünk!!! Mert arra nem vagyunk mi képesek? És mástól
>akarjuk megkapni. Az áldóját néki!!
>Kedves szelíd és nem szelíd, vagy akármilyen listások és jómagamat
>beleértve! Vagyunk egynéhányak ebből a népből valók, ilyenek, olyanok is, 
>és
>bizony van akinek fontos mindez, és ide is tartozik. Mert minket érint,
>mirólunk szól. A mi bajunk. Nekünk fáj, és addig nem tudunk, most már nem 
>is
>akarunk másra figyelni, amíg így van. Mert mi valóban őszintén akarunk
>muzsikálni, táncolni. Igazságban élni. Nem koreográfia szerint, és újnál
>újabb próbálkozások szerint. Van nekünk bejáratott receptünk. Voltak nekünk
>őszinte tiszta szívű elődeink, és ők a példaképek. Ők arra megtanítottak,
>hogy szeressük a felebarátainkat, a rokonokat, az idegeneket is tiszteljük.
>Erről bizonyságot is tettünk. Ott az asztalon lehet nézni, és tessék is
>megnézni! És nem tőlünk kell félni, félteni a világot. Mi pontosan a
>folytonosság hívei vagyunk (ez hagyomány) és azt kívánjuk biztosítani.
>Akár hiszitek, akár nem, amíg a nép a sebét nem gyógyítja meg, nem fog 
>tudni
>egészségesen élni. A magyarnak magyarnak kell lenni és szívben és papíron
>egyaránt, ha nem akarunk hazudni. Mert mondják, hogy az a fontos, ami a
>szívben van, onnan jön. Hát onnan jön ez. És ha mást írunk papírra, az
>hazugság!! Mellébeszélés. Nincs itt tovább szükség leplezésre, ki kell
>mondani a valóságot. Nem kötelező ezt érezni, de aki ezt érzi, annak ez az
>igazsága. És jó tudni, hogy igaz ember kétszer táncol hamis embernek:
>először és utoljára. Ha mégis ráveszi, az már nem tánc, az gyász.
>Mit szeretnétek látni a jövőben? Gyászt, szertartásokat? Vagy tán 
>magatokat?
>Magatokra lenni? Tudjuk mind, hogy szabad a világ. Lehet ezt is, azt is. 
>Mit
>választotok? De azt vállaljátok, büszkén, mint mi. És ha magatokra akartok
>maradni, vagy hagyni minket, akkor biztos, hogy nem ismerhetjük meg 
>egymást.
>Nem adódnak össze erőink, boldogságaink stb...
>Amúgy meg gondolkozzatok el azon, milyen megalázó (valakinek lenni), hogy
>valaki életéről más dönt és dönthet. Mert tudtommal a valaki már döntött,
>hogy magyar. És mindig ezt gondolta és hitte. És aszerint táncolt, énekelt
>és élt. És így fog-e? Ha további támadások áldozata lesz, és további 
>sebeket
>okoznak neki.
>Szász József
>2004-11-04
>
>