RE: [Folklista] OFF: maradjunk a lista témájánál!

[Fontanyi Viktor]

Sziasztok!

Igen. Igaza van Szász Józsinak! És ez szerintem egy nagyon komoly téma!
Magam részéről úgy érzem, hogy mindenkinek, aki a magyar népi kúltúra megörzéséért tenni kíván valamit - pártállástól függetlenül -, annak kötelessége az ügy mellé állni!
De az előbb úgy láttam, hogy gyerekes vitatkozás kezd kialakulni. Ez pedig, úgy gondolom, sokkal komolyabb dolog!

Így csak azt tudom mondani, hogy mindenki, aki a lista tagja, igennel szavazzon, és minden ismerősét próbálja meg meggyőzni erről.

De még mindig azt mondom, hogy zárjuk le a témát, mert a vége megint az lesz, hogy valaki megsértődve távozik a listáról!
Ezt pedig nem nagyon szeretném!

Üdv.:

Fontányi Viktor

> -----Original Message-----
> From: Szász József Árpád [mailto:SzaszJ at olajterv.hu]
> Sent: 2004. november 4. 13:34
> To: Folklista a Folkrádió levelező listája
> Subject: RE: [Folklista] OFF: maradjunk a lista témájánál!
> 
> 
> 	Tisztelet sorstársak, mai élő emberek!
> 	Megintcsak szomorúan kezdem el mondandómat, nyilvánulok 
> meg, de mégis megteszem, mert hiszek benne, hogy ezek 
> lehetnek az első lépések a szomorúság feloldásához.
> Miért is vagyok szomorú? Hát pontosan a népzene, néptánc 
> kilátástalan jövője miatt. És miért kilátástalan? Mert ahhoz, 
> hogy a legfontosabbakról beszéljek, elsősorban kell a "nép", 
> másodsorban a zene (zenéje) és végül a tánc (tánca). 
> 	Ki a "nép", ebben az értelemben? Hol van? 
> Mint mondottam korábban, a padlón, a földön hever, majdnem 
> hogy vérbefagyva. Mert az a nép, nem az, aki az egészből 
> kimaradva (kívülállóként) mitsemértő módon, esetleg derűsen, 
> mosolyogva járkál a tetemek között és hű, de lazán megfejti 
> eme jelenséget és harsogja, hogy előre. A földről 
> feltápászkodó egyes emberekhez pedig odaszól: mit mind 
> nyavalyogsz, panaszkodsz, sajnáltatod magad.gyere, fogj 
> élethez, csináld amit előtte, menj a helyedre. Mivel, hogy én 
> történetesen a "népet" keresem, nem is foglalkoznék a 
> kívülállókkal, habár az is megérne egy pár gondolatot (tán 
> később).  Nézzük is meg mire képes egy ilyen nép, mit 
> várhatunk tőle, mit tehetünk közöttük léve? Elsősorban 
> magunkra figyelni, megtalálni a testrészeinket, a tudatunkat. 
> Majd utána megkeresni, helyrerakni az elhagyott részeket. 
> Begyógyítani, előbb talán elsősegélynyújtással a sebeket. 
> Aztán lehet a szomszédokra, társakra, a többiekre figyelni és 
> segíteni nekik is, és ezt követően lehet lépésről-lépésre a 
> kiegyensúlyozott állapotba visszatérni.
> 	Kérdem én tőletek, hol tartunk ebben a kérdésben, ha 
> történetesen ennek a népnek az aktuális sebei közé tartozik a 
> nemzeti hovatartozása is? Az már nem érdekel minket, csak a 
> zenéje, tánca, csak amit adni tud, és amit kapni tudunk tőle. 
> Csak kapni szeretünk? Mindenki csak adjon nekünk? Hát így 
> valóban nem ide tartozik a kettős állampolgársági kérdés se. 
> Mert nem a mi bajunk? Az az övék? Ők csak adják tovább a szép 
> kis táncokat zenéstül? De az szívből szóljon és őszintén! 
> Mert így szeretjük, úgy szeretjük, így kell nekünk, úgy kell 
> nekünk!!! Mert arra nem vagyunk mi képesek? És mástól akarjuk 
> megkapni. Az áldóját néki!!
> 	Kedves szelíd és nem szelíd, vagy akármilyen listások 
> és jómagamat beleértve! Vagyunk egynéhányak ebből a népből 
> valók, ilyenek, olyanok is, és bizony van akinek fontos 
> mindez, és ide is tartozik. Mert minket érint, mirólunk szól. 
> A mi bajunk. Nekünk fáj, és addig nem tudunk, most már nem is 
> akarunk másra figyelni, amíg így van. Mert mi valóban 
> őszintén akarunk muzsikálni, táncolni. Igazságban élni. Nem 
> koreográfia szerint, és újnál újabb próbálkozások szerint. 
> Van nekünk bejáratott receptünk. Voltak nekünk őszinte tiszta 
> szívű elődeink, és ők a példaképek. Ők arra megtanítottak, 
> hogy szeressük a felebarátainkat, a rokonokat, az idegeneket 
> is tiszteljük. Erről bizonyságot is tettünk. Ott az asztalon 
> lehet nézni, és tessék is megnézni! És nem tőlünk kell félni, 
> félteni a világot. Mi pontosan a folytonosság hívei vagyunk 
> (ez hagyomány) és azt kívánjuk biztosítani. 
> 	Akár hiszitek, akár nem, amíg a nép a sebét nem 
> gyógyítja meg, nem fog tudni egészségesen élni. A magyarnak 
> magyarnak kell lenni és szívben és papíron egyaránt, ha nem 
> akarunk hazudni. Mert mondják, hogy az a fontos, ami a 
> szívben van, onnan jön. Hát onnan jön ez. És ha mást írunk 
> papírra, az hazugság!! Mellébeszélés. Nincs itt tovább 
> szükség leplezésre, ki kell mondani a valóságot. Nem kötelező 
> ezt érezni, de aki ezt érzi, annak ez az igazsága. És jó 
> tudni, hogy igaz ember kétszer táncol hamis embernek: először 
> és utoljára. Ha mégis ráveszi, az már nem tánc, az gyász.
> 	Mit szeretnétek látni a jövőben? Gyászt, 
> szertartásokat? Vagy tán magatokat? Magatokra lenni? Tudjuk 
> mind, hogy szabad a világ. Lehet ezt is, azt is. Mit 
> választotok? De azt vállaljátok, büszkén, mint mi. És ha 
> magatokra akartok maradni, vagy hagyni minket, akkor biztos, 
> hogy nem ismerhetjük meg egymást. Nem adódnak össze erőink, 
> boldogságaink stb...
> 	Amúgy meg gondolkozzatok el azon, milyen megalázó 
> (valakinek lenni), hogy valaki életéről más dönt és dönthet. 
> Mert tudtommal a valaki már döntött, hogy magyar. És mindig 
> ezt gondolta és hitte. És aszerint táncolt, énekelt és élt. 
> És így fog-e? Ha további támadások áldozata lesz, és további 
> sebeket okoznak neki. 
> Szász József
> 2004-11-04 
>