[Folklista] Stagnálás vagy változás

[Nudli Joska]

Stagnálás vagy változás

Sziasztok!

Mint néptánc-népzene kedvelő jelentkeztem fel erre listára.

„Mi a célja az egész táncház-mozgalomnak?” – vetődött fel bennem a 
kérdés. Erre általában azt a választ szokták adni, hogy a 
hagyományőrzés. Valóban szép eszme. Ragaszkodnunk kell a 
hagyományokhoz, és meg kell tartani azokat. De vajon nem-e élünk 
mások által teremtett burokban? Nem-e csupán a parasztember által 
alkotott világot próbáljuk áthelyezni egy olyan korba, amiben minden 
megváltozott? A városban élünk, villamoson utazunk, polgári életmódot 
folytatunk, de úgy próbálunk mulatni, mint egy parasztember, 
magyarként úgy próbálunk muzsikálni, mint egy cigányzenész, éneklünk 
a nehéz nyári munkákról, mialatt az utcán 45 fokos a beton. Hol 
vagyunk mi, városi fiatalok ebből? Fog-e változni a hagyomány, tud-e 
változni, egyáltalán szabad-e, hogy változzon? Hiszen akkor élő valami, 
ha alakul, változik. Azt a virágot, amelyik állandó, művirágnak hívják. 

Nagymamám azt mesélte, hogy amikor napszámba jártak az Alföldre, 
alig várták az otthoni fiatalok, hogy valami új nótával szolgáljanak a 
megérkezők. Igényük volt az újra. Nem mondták azt: „Kislányom szép 
ez a nóta, de a többet ne énekeld, mert ez dunántúli, mi meg palócok 
vagyunk.” Nem tettek az alapján különbséget, hogy ez régi stílusú, 
ezért ez értékesebb, ez meg kupolás szerkezetű, tehát nem annyira. 
Létezett jó és kevésbé jó. Ha a fiataloknak nem tetszett már a régi, 
lecserélték. Nem szebb azért az „Érik a szőlő” az Imagine-től (John 
Lennon), mert régebbi. Most pedig mit látunk, szinte az alapján ítélünk 
meg dallamokat, mozdulatokat, lépéseket, hogy az eredeti-e, 
hagyományos-e, autentikus-e. E szerint a filozófia szerint érték a 
hagyományos, és értéktelen a Más, az eredetitől eltérő. Mindezt miért 
írom? Ha az ember meghallgatja az X együttes zenéjét, majd megveszi 
a Y-ét, mit lát? Ugyanazt a „Mezőségi táncok” összeállítást. A különbség 
általában csak a megszólaltatás milyenségében van. Semmi egyéni 
hang, hiszen mindegyiknek Kodoba Béla volt a mestere. Nem az az 
érték, hogy „na, így senki más nem tud játszani”, hanem az, hogy „ te, 
ez úgy játszik, mint Kodoba”. Pedig sosem fog úgy játszani
 Arra 
szocializáltuk a zenészeinket, táncosainkat, hogy olyanok legyenek, 
mint
, nem pedig arra, hogy maguk legyenek. Netit is azért szerettük, 
mert ő Neti volt, nem pedig csak olyant, mint Neti. Ha ötvözöd a 
dunántúli játékmódot, meg a gyimesit (és azt jól teszed), szerintem az 
nem közösség elleni izgatás, hanem egy egyéni világ megalkotása, 
amely a hagyományból építkezik, mégis egyéni hangvételt ad a 
zenének. Régen a környékbeli falvak zenéje hatott a zenészre, ma, a 
világ kinyílásával, már szinte bármi. 

Tudom, nagy öregjeink most csapkodják az asztalt, hogy „ Hát, akkor 
mit akarnak ezek a fiatalok! Minek nekik mindig az új!” Pedig annak 
idején ők is azért nem lettek diszkótáncosok vagy rock-zenészek, mert 
valami újat akartak csinálni. 

De vajon kiknek van jogosultsága változatni? Milyen szakmai háttérrel? 
Milyen módon? Milyen irányban? Sok itt a kérdés. De hogy van helye a 
régi, a hagyományos mellett egy változóra is, szinte biztos. (Félreértés 
ne essék, nem a helyett, hanem mellett.) El kell dönteni, hogy arra a 
kommerszségre törekszünk-e, mint a popipar, amely ömleszti az 
ugyanolyanabbnál mégugyanolyabbat vagy tudunk alternatívákat is 
nyújtani. (John Lee Hooker is bluest játszik és Deák Bill is, mégis milyen 
óriási különbség van a két blues között. A műfaj egy, csak a stílus más.) 
Jelenleg azonban „popiparkodunk”, miközben a legnagyobb 
önteltséggel éltetjük magunkat! Kiadunk évi 30 kalotaszegi szaporát, 
és 20 magyarbecei pontozót, de a huszadik is úgy hangzik, mint az 
első. Sehol egy új harmónia, egy új díszítés, egy új ritmika, egy új íz, de 
sajnos néhol még egy új dallam se. Mindenki úgy akar játszani, mint az 
öregek, de hát akkor inkább meghallgatom az öregeket! Ki az a hülye, 
aki megveszi a Doors Emlékzenekar cd-jét, miközben megvehetné az 
eredeti Doorsot is? Ki fog végre valamit tenni, hogy újra élővé tegye 
folklórunkat? 

A levél talán egy kicsit kritikus hangvételű, de mivel annak is szántam, 
azt hiszen ez nem olyan nagy baj.

Ha nektek is van véleményetek az ügyről, írjatok!

Sziasztok!