[Folklista] Dűvő25

2004. Már. 12., P, 09:00:05 CET

 
      Ne hagyd abba!"
      Negyedszázada alakult a Dűvő népzenei együttes
     

      Ebben az évben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját a hazai népzenemozgalom élvonalába tartozó salgótarjáni Dűvő együttes. Negyedszázados munkájukat számos különdíj, együttesi nívódíj, hanghordozó és a közönség megbecsülése jellemzi. Az 1979-ben alakult csapat több táncegyüttes zenei kíséretét ellátja, koncertezik, táncházakban zenél és kiemelkedő eredménnyel neveli utánpótlását. E jeles "életkor" alkalmából beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről Hrúz Dénessel, az együttes vezetőjével, prímásával, szükség esetén menedzserével.


      - Ki alapította a zenekart? Ki volt a névadó? 

      - A Nógrád táncegyüttes 1975-ös megalakulása után felmerült az igény egy kísérőzenekar létrehozására. Ez az igény 1979 októberében realizálódott, amikor Szabó Gáspár vezetésével zenetanárokból és más, zenét tanult emberekből összeállt az együttes. A négy alapító tag a már említett Szabó Gáspár, Orbán György, Oszvald György és Babják György Dűvő népzenei együttes néven kezdett dolgozni. Az elnevezést, amely a népi vonószenekarok kísérő hangszereinek egyik játékmódját jelenti, a zenekarvezető javaslatára választották. 

      - Jelenleg ön a csapat rangidőse, de úgy tudom, kezdetben nem népzenével foglalkozott. Mióta hegedül és mikor került az együttesbe? 

      - Ez részben igaz, hiszen édesapám, Hrúz Bertalan Szécsényfelfalu zenésze volt, ezért már az első előtti pillanattól kezdve a népzene vett körül. Egész kis koromtól muzsikáltam édesapám mellett, sőt, Szabó Gáspárnál is tanultam hegedülni. Természetesen, mivel a '70-es évekre esett a fiatalságom, én is részt vettem a KISZ-mozgalomban. Sok ifjúsági rendezvényen jártam gitárommal, ahol az akkori zenei divatot követtük. 1979 és 1981 között töltöttem sorkatonai szolgálatomat Kiskőrösön és ott bekapcsolódtam a helyi táncegyüttes zenei kíséretébe. Ez a két év játszott nagy szerepet abban, hogy leszerelés után, 1981. március 16-tól az együttes tagja lettem. 

      - Kik segítették legjobban a munkát a huszonöt év alatt? 

      - Nyilván lehetetlen számba venni mindenkit, hiszen rengeteg ember segített szakmailag, emberileg és anyagilag. Kétségtelenül sokat köszönhetünk azoknak, akik adatközlőként meghatározták zenei stílusunkat. Feltétlenül említést érdemel Mlinár Pál, valamint Halmos Béla barátunk, akiknek szintén elévülhetetlen érdemük van 25 éves múltunkban, de igazságtalan lennék, ha nem említeném meg az együttes volt tagjait, Juhász Zsoltot, Szabó Istvánt és Nagy Istvánt. 

      - Melyik díjra a legbüszkébb? Kaptak-e rossz kritikát? 

      - "Csak a szépre emlékezem"... Természetesen voltak rossz élmények is, de azért többségben a dicséretek vannak. Nagy büszkeséggel tölt el az 1983-ban kapott Népművészet Ifjú Mestere cím, amelynek megítélésében Martin Györgynek is nagy szerepe volt. Nem kevésbé jó érzés azonban a kétszeres kiváló együttesi, valamint a Madách-díj, de Salgótarján városának Pro Arte- és Pro Urbe-díja is jóleső elismerése munkánknak. Különösen nagy szerepe volt közismertté válásunkban a folkzenekarok országos versenyén elért negyedik helyezésünk is. 

      - Mennyit próbálnak, gyakorolnak az eredményességért? 

      - Csoóri Sándor szerint gyakorolni otthon kell. S ez aranyigazság. A próbáknak már úgy kell nekifogni, hogy a szereped ki van dolgozva. Ezért általában műsorokra, koncertekre, zenei felvételekre való felkészülés, vagy egy új zenekari szám összeállítása miatt tartjuk próbáinkat. 

      - Van-e olyan tájegység, amelynek zenéje közel áll önökhöz? 

      - Elsősorban a palóc vidék zenei anyaga, de gyűjtéseink során több erdélyi település muzsikája is belopta szívünkbe magát. Így különösen kedveljük a szászcsávási és az erdőszombattelki zenét. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy nem csak szakmai, hanem erős baráti kapcsolat is fűz minket az ott élő kitűnő zenészekhez. 

      - Vannak olyan együttesek, amelyek inkább koncertezéssel foglalkoznak, vannak amelyek nagyrészt kísérőzenekarként működnek. A Dűvő mindkét lehetőséget maximálisan kihasználja. Mi szükséges ehhez? A család hogyan viseli a gyakori távollétet? 

      - Az együttesek kísérete nagy rutinhoz juttatott minket, tehát a legnagyobb szerepe ennek volt abban, hogy jó táncházi muzsikusokká és kedvelt koncertezőkké váljunk. A már említett rutinnak és az évek alatt összegyűjtött zenei anyagnak köszönhetjük, hogy egyre szaporodnak a felkérések itthon és külföldön egyaránt. Természetesen ezt a család is megérzi, de szerencsére elfogadják és támogatják a munkánkat, amely egyben a hivatásunk is. 

      - Említette, hogy külföldről is sok felkérést kapnak. Meg tudná-e számolni, hogy hány országban vendégszerepeltek már? 

      - Nagy örömünkre lassan könnyebb lesz nyilvántartani azokat az országokat, ahol még nem fordultunk meg. Lehetőségünk volt Izraeltől Svédországig, az Egyesült Államoktól Szibériáig beutazni számtalan országot és van olyan vidék, ahova évek óta visszatérő vendégek vagyunk. Szeretünk utazni. Különleges kihívás számunkra koncertet adni külföldön, hiszen a magyar népi kultúrát képviselhetjük. 

      - Nyilván rengeteg felkészülést kíván egy ilyen külföldi koncertezés. Mégis biztosan előfordul, hogy műsor közben kell változtatni a programon. Mennyire befolyásolja ez koncertjeik sikerét? 

      - Sok év tapasztalata segít abban, hogy bármikor korrigálni tudjuk a közönség összetétele, vagy a kedvezőtlen viszszajelzések miatt aktualitását vesztett zenei programot. Erre mindig fel vagyunk készülve, hiszen más muzsikával kell szolgálnunk fiataloknak, mással idősebbeknek, mással népzenekedvelőknek és megint mással a népzenétől távol állóknak. Szerencsénkre eddig még mindig sikerült megtalálni a kedvező hangot közönségünkkel. 

      - A külföldi köztudatban a kávéházi cigányzene a magyar népzene él. Ezzel szemben a Dűvő egy autentikus hangvétellel szolgál. Milyen fogadtatásra lel? 

      - Tapasztalatunk szerint a külföldi - hacsak nem járt még a budapesti Mátyás-pincében - fenntartás nélkül elfogadja azt, hogy az általunk játszott zene a magyar népzene. Természetesen a külföldön élő magyarok kérésére gyakran játszunk magyar nótát is a koncertjeink utáni spontán bulizások alkalmával. 

      - A Dűvő együttes a magyar népzenemozgalomban ma már egy félreismerhetetlen hangvételt képvisel. Ehhez hozzátartozik az ön énekhangja is. Mikor kezdett énekelni? 

      - A kezdetektől fogva éneklek a zenélés mellett, hiszen ez teszi teljesebbé, hangulatosabbá a muzsikát. Igyekszem követni az autentikus előadásmódot, de ez nem mindig sikerül. Erős és éles hangom nem minden esetben jelenik meg a megfelelő stílusban, ezért kaptam már elmarasztaló kritikát is. 

      - A sikerek nem csak az együttesi munkában érték el önöket az elmúlt években, hanem az utódnevelésben is. Tanítványaik közül kikre a legbüszkébbek? 

      - 1984-től tanítok a jelenleg Váczi Gyula Művészeti Iskola néven működő intézmény népzene tanszakán, amely nagy örömömre az egyik legnépszerűbb tanszak. Időközben elvégeztem a szarvasi főiskolát. Húszéves oktatói munkám során rengeteg növendékkel ismertettem és szerettettem meg a magyar népzenét. Büszke vagyok a Ki mit tud?-győztes Lenkó Péterre, aki már önálló zenekarral dolgozik. Szívesen gondolok Bacskai Balázsra, Markó Karolára, Székely Gáborra és sorolhatnám a számtalan "kollégát", akikből idővel zenekarok verbuválódnak. Ilyen a mihálygergei Tücsök és a - korábban említett Lenkó Péter vezette - Kincsér zenekar. S végül, de nem utolsósorban e dicsőséglistát a jelenleg már velünk muzsikáló Tóth Gergő zárja. 

      - Visszatekintve az elmúlt évekre, milyen kellemes élmény jut eszébe? 

      - Rengeteg élményben volt részünk. A többszintes koncerttermekben, színházakban, sok száz, esetenként sok ezer ember előtt tartott koncertektől a svédországi utcazenélésig. Különösen nagy élmény az 1996-os szekszárdi Duna menti fesztiválon ért. Itt ismerkedtünk meg Teslik Lindával, aki nem sokkal később meghívott az egyesült államokbeli Seattle-ben rendezett Ti-ti-táborba zenélni, oktatni. Azóta minden év augusztusában másfél-két hónapot az USA-ban töltünk, nem csak az említett táborban muzsikálva, hanem több nagyvárosban is koncertet adva. 

      - A múltba tekintés után pillantsunk a közeli jövőbe. Milyen terveik vannak? 

      - A cél minden évben ugyanaz: talpon maradni, vagyis megfelelni az együttesek, a közönség és saját magunk elvárásainak. Nemrég tértünk haza egy stuttgarti és egy frankfurti magyar bálból, a tavasz folyamán a Nógrád táncegyüttes eredményes minősüléséhez próbálunk hozzájárulni, majd Hollandiában vendégszerepelünk. A nyarunkat ismét az arlói táborban való részvétellel kezdjük és a szokásos amerikai turnéval zárjuk. S mindeközben kísérjük többek közt a jászberényieket, a martonvásáriakat valamint a nagyidaiakat. E hagyományos programjainkon túl azonban külön készülünk az évfordulóból adódó eseményekre. 

      - Melyek ezek? 

      - Már elkészült az új honlapunk és kiadunk egy szülinapi CD-t is, amely a 25 év legnépszerűbb számaiból összeállított jubileumi lemez. Ezúton mondok köszönetet a Hagyományok Házának, akiktől pályázaton nyert 50 órás stúdióhasználat segítette munkánkat. Terveink közt szerepel egy országos lemezbemutató turné is, amelynek különösen fontos állomása lesz az ez évi táncháztalálkozó. 

      Paluch Norbert 

      (Folytatjuk)
     

      "Ne hagyd abba!"
      Huszonöt esztendős a Dűvő népzenei együttes - Örömzene a repülő fedélzetén is
     

      Ebben az évben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját a hazai népzenemozgalom élvonalába tartozó salgótarjáni Dűvő együttes. Negyedszázados munkájukat számos különdíj, együttesi nívódíj, hanghordozó és a közönség megbecsülése jellemzi. Az 1979-ben alakult csapat több táncegyüttes zenei kíséretét ellátja, koncertezik, táncházakban zenél és kiemelkedő eredménnyel neveli utánpótlását. E jeles "életkor" alkalmából beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről.


      Hrúz Szabolcs hosszú ideje a zenekar brácsása, a jelenlegi felállásban főleg bátyja munkáját segíti hegedűjátékával. 

      - Természetes volt-e, hogy Dénes után Ön is a Dűvő tagja legyen? 

      - Igen, hiszen ugyanabban a családban nőttem fel. Engem is korán rabul ejtett a zene. A Budapesti Zeneművészeti Szakközépiskola után egyenes út vezetett a zenekari tagságig. 

      - Az ország legjobb brácsásai közt tartják számon. Hogy került közelebb ehhez a hangszerhez? 

      - Eredetileg hegedű szakon végeztem, de 1987-ben, a zenekarba kerülésemkor brácsásra volt szükség. Így ezen a hangszeren kezdtem együttesi munkámat, ami a jelenlegi felállásig kizárólagos volt. E hosszú idő alatt összegyűjtött zenei anyag és tapasztalat segített ahhoz, hogy ilyen szinten játsszak. 

      - Megfordult-e valaha a fejében, hogy önálló zenekart alapítson? 

      - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Azonban úgy vélem, ez a zenekar jól működik, jól tudunk együtt dolgozni és hagyjuk egymást érvényesülni. 

      - Mire emlékszik a legszívesebben vissza e jeles évfordulón? 

      - Számomra a gyűjtő utak jelentették a legnagyobb élményt. Rengeteg kiváló adatközlő zenésszel kerültem meghitt barátságba és ez jó érzés. 

      A zenekar cimbalmosa, tekerőse, esetenként bőgőse a sajátos humorú Andrássy Ferenc, vagy ahogyan legtöbben ismerik: Dras. 

      - Hogyan került közel a zenéhez, az együtteshez? Úgy tudom, hogy eredetileg a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban dolgozott. 

      - Valóban, műszakvezető voltam. Azonban zenei múltam már volt, hiszen hat évig zongoráztam. Mivel a Nógrád Táncegyüttes a ''70-es évek végén még a művelődési házban próbált, nem volt nehéz kikötni a Dűvőben, ahol eleinte tekerőlanton játszottam. Később felmerült az ötlet, mi lenne, ha cimbalom is kerülne a zenekarba. Így egy régi hangszer felújításával és Budai Toncsi bácsi segítségével lehetőségem nyílt képezni magam. 

      - Azóta már oktatja is ezt a csodálatos hangszert. Milyen eredménnyel? 

      - 1987-től foglalkozom az utánpótlásképzéssel. Időközben Déneshez hasonlóan elvégeztem a szarvasi főiskolát és cimbalom mellett tekerőt is oktatok. Ez utóbbiban vannak a legnagyobb sikereim. Büszke vagyok Csordás Tamásra, aki a ''90-es évek elején a zeneiskolák versenyén nívódíjat kapott. Jelenleg Radics Máté tanítványom a legeredményesebb, hiszen versenyeiről általában a legmagasabb díjjal tér haza. Cimbalmon kevesen tanulnak manapság. Egyik legjobb növendékem ezen a hangszeren Egyed Péter, aki a Tücsök zenekarban játszik. 

      - Kapott-e felkérést más együttesektől az elmúlt időszakban? 

      - A zenekarnál töltött 21 évem alatt számtalanszor hívtak besegíteni, közreműködni. Játszottam már a Jártató zenekarral és a Mákvirág együttessel, sőt, a Gajdos zenekar CD-jén is muzsikáltam, bár nem tartom magam jó stúdiózenésznek. 

      - Biztos vagyok benne, hogy a sok turné és koncert az Ön számára is kellemes élményeket szerzett. Említene néhányat? 

      - Érdekes volt találkozni Simon Perezzel az izraeli turnén, de számomra valamennyi repülőút "élménydús". Akik ismernek, tudják, hogy nem kedvelem a repülést. Előfordult, hogy újév napján féljózanul indultunk turnézni olyan géppel, amelynek egyik stewardja valamikor táncos volt. El lehet képzelni mi zajlott a fedélzeten... 

      - Tudomásom szerint a zene mellett mesemondással is foglalkozik... 

      - Pár évvel ezelőtt késztetést éreztem arra, hogy Nagy Zoltán tanár úr munkáját folytassam. Így kezdtem el a környékbeli palóc településekről gyűjtött mesék előadását. 

      A zenekarvezető szerint az első "saját termés" az együttes legfiatalabb tagja, Tóth Gergő, aki brácsásként vesz részt a zenei munkában. 

      - Gergő, mikor kezdett el zenélni? Volt-e valaha olyan célja, hogy bekerüljön az együttesbe? 

      - Kisgyerek korom óta tanulok Dénestől és Szabolcstól népzenét. Őket tartom elsősorban példaképeimnek. Éppen ezért mióta először meghallottam zenélni a Dűvőt, az volt az álmom, hogy egyszer úgy muzsikáljak, mint ők. Nagy megtiszteltetés volt tehát számomra a nem egészen két éve jött felkérés, amit természetesen gondolkodás nélkül elfogadtam. 

      - Már évekkel ezelőtt több szakembertől, zenésztől hallottam, hogy fiatal kora ellenére jól zenél és gyorsan tanul. Hogyan érte el ezt? 

      - Egyrészt első pillanattól kezdve szinte minden szabadidőmet a gyakorlásra szántam, amely számomra kikapcsolódás volt. Másrészt viszonylag korán elkezdtem zenélni a Tücsök, majd később a Kincsér zenekarban. Úgy gondolom, hogy ezeknek nagy szerepük volt abban, amit eddig elértem. 

      - Úgy tudom, a Dűvő mellett több zenekarban is közreműködik. Melyek ezek? 

      - Olykor besegítek volt zenekaraimba, de ha hívnak és időm engedi szívesen muzsikálok Pál Istvánnal. Az első és legfontosabb azonban a Dűvő! Szabadidőmben pedig a gödöllői zeneiskolában oktatok. 

      - Ezek szerint távlati tervei közt biztosan szerepel a továbbtanulás. 

      - Igen, célom a Nyíregyházi Népzenei Főiskolát elvégzése. Szeretnék emellett minél jobban megfelelni a zenekar elvárásainak, ezért fogok dolgozni a jövőben. 

      A zenekar 25 éves történetében a bőgős szerepet töltötték be a legtöbben. Nehéz helyzetben van tehát a tápiószentmártoni illetőségű Terék József, aki tavaly novemberében került a csapatba. 

      - Eredetileg a szaxofon az Ön hangszere, ezzel szemben bőgősként került az együttesbe. Mi az oka annak, hogy Önre esett a választás? Hogy áll a beilleszkedéssel? 

      - Nyilván nagy szerepe van ebben annak, hogy nyolcéves korom óta zenét tanulok. 16 éves koromig zeneiskolai kereteken belül, majd azt követően a Kőbányai Zenei Stúdióban tanultam és szakvizsgáztam, valóban szaxofonból. Bőgőn először 2000 nyarán játszottam, ekkor találkoztam Gergővel is Jászkiséren. Neki köszönhetem, hogy ma az együttes tagja vagyok, ugyanis Dénesék számára ismeretlen voltam. A beilleszkedésem emberileg nagyon könnyű volt, szakmailag pedig minden segítséget megkapok tőlük. Dénes felkérését visszautasítani esztelenség lett volna, hiszen szerintem minden fiatal zenésznek megtiszteltetés egy ilyen múltú bandában játszani. 

      - Zenekari elfoglaltsága mellett is tanít... 

      - Igen, a tápiószentmártoni művészeti iskolában furulyát oktatok. 

      - Ezek szerint szintén továbbtanulást fontolgat? 

      - Természetesen, szeretném elvégezni Gergőhöz hasonlóan a népzenei főiskolát és ezen felül remélem sikerül később valamelyik főiskola jazz tanszakára is bekerülni. Legfontosabb mégis a közeljövőben az együttesi munka, amely kemény, de szép feladat lesz. 

      Paluch Norbert

      (Nógrád Megyei Hírlap, 2004. márc. 1 és 9.)
     

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040312/8cd75ef6/attachment-0017.htm>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: clip_image001.gif
Type: image/gif
Size: 129 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040312/8cd75ef6/attachment-0085.gif>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: clip_image002.gif
Type: image/gif
Size: 73 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040312/8cd75ef6/attachment-0086.gif>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: clip_image003.gif
Type: image/gif
Size: 73 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040312/8cd75ef6/attachment-0087.gif>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: clip_image004.jpg
Type: image/jpeg
Size: 17856 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040312/8cd75ef6/attachment-0003.jpg>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: clip_image005.gif
Type: image/gif
Size: 73 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040312/8cd75ef6/attachment-0088.gif>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: clip_image006.gif
Type: image/gif
Size: 73 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040312/8cd75ef6/attachment-0089.gif>