RE: [Folklista] néptánc

[Szász József Árpád]

Nagyon örültem a néptánc, népzeneoktatással kapcsolatos hozzászólásoknak, főleg annak, hogy még "aktív" diákok is hozzászóltak (köszi nektek, és biztatnék másokat is, szóljatok bele a saját stílusotokban, hadd lássuk egymást). Emellett azért szomorúságot is hoztak az információk, éspedig: milyen állapotban van ma az oktatás... is...
Ahol én végeztem az általános és középiskolát (Korond és Székelyudvarhely), ott nem volt népzene, néptánc tanítás semmilyen szinten és mégis érdekelt sokunkat (beleértve a falusi (jó értelemben vett) paraszt, értelmiségi, munkás, stb. családok gyerekeit egyaránt). Ráadásul, akit nem érdekelt, az sem nevette ki a többit, sőt azt mondhatnám általánosan: felnéztek mindazokra, akik e területen bármennyire is részt vettek, és mindez természetes volt...
Mi történik gyerekek itt? Figyeljük meg az áldóját neki! Hát odajutottunk, hogy cikis néptáncolni, énekelni a legkiforrottabb, legteljesebb dalokat, amelyekbe az őseink is belerakták összes tudásukat, érzelmeiket? Sorolhatnám a többi kérdést, de jobb, ha már most leállok és mondom, hogy nem és nem. Nem mi vagyunk a cikisek, a kinevetni valók...hacsak valóban nem díszből tesszük mindezt... Ha már túl vagyunk ezen, akkor felegyenesedhetünk, és büszkén képviselhetjük magunkat. Nem szükséges a mások kinevetése, lenézése, és nem is kell bűnbakot keresni, hanem dolgozni azon, hogy mit tegyünk.
Először is figyelni egymásra, mert együtt többre megyünk. Megszólítani a nagy kinevetőket, szembesíteni hogy mi jól vagyunk és sajnáljuk, hogy nem csatlakoznak hozzánk, mert mi értjük egymást ebben a miliőben (hisz "anyanyelvünkön" beszélünk). Megszólítani a tanárokat, osztályfőnököket, igazgatókat. Szülőértekezleteket tartani és megbeszélni a dolgokat. Segítséget kérni, vagy egyáltalán kérni, megtanulni kérni stb... Hajrá legények, leányok, hajrá felnőttek!

u.i: jó lenne visszatérni a természetesség hazájába, ahol anyanyelven beszélni érték, a tudás érték, a munka érték és ezek megőrzése és folyamatos elérése minennapi feladat: ez az élet maga, a boldog, saját élet.

Üdvözlettel,
Szász József
2004-06-03 Budapest