[Folklista] cikk

[Szász József Árpád]

Listatagok!

Benke Ildikó írása szólít meg, és ezúton köszönöm a közreműködésed a jövőt illetően.
Benke Ildikó írja:
A cél elérése érdekében több úton is lehet járni. 

	Jelenleg pontosan ez zajlik. Mindenki járja a saját útját, és az van, ami van. Jó ez nekünk, elég ennyi? 
A továbblépéshez az első lépés szerintem az úgynevezett "lista", ez által fogalmazhatunk meg közös célt. Akkor lehet majd különböző feladatokat kinek-kinek felvállalni, és a saját útja, módszere szerint megoldani (természetesen felhasználva mindahányunk tapasztalatait). Az első írásomban pontosan ezt vetettem fel, a közös bázis (ami lehet egy honlap is, de ennek ki kell terjeszkedjen országos szintű fórumokká), ami tartalmazná az állapottérképet a jelenlegi helyzetről és a közösen megfogalmazott célokat a jövőre nézve (ez folyamatosan bővülhetne, fejlődhetne).
	Ildikó, említetted a marketinget, én teljesen egyetértek ezzel, de a marketinget, mint szolgáltatást (szakmát) mindig akkor kell megrendelni (és szükséges is), amikor kész a termék. A globalizált világban a marketing részt vesz a termék előállításának folyamatában, de a művészeteknél, kulturális programoknál nem biztos, hogy szerencsés, hiszen itt a fontos: a szív hangjának, az őszinte kifejezés megszületése, és nem a befolyásolt, megfeleléskényszer okozta minimumok erőltetett fejlesztése.

Benke Ildikó írja:
Az ajtókon kopogtatniuk kéne, a lapokban nyilatkozniuk kéne. Nyitni kéne a világ felé. Nyüzsögni, nem félni a kritikától, vitatkozni, érvelni. Itt a listán akartunk közös műsortervet, a közös táncházhonlapot, miért állt le a dolog?  

	A termék megszületéséhez:
	A művészethez két fél szükséges. Az alkotó és a fogyasztó. A művészet megszületésekor az alkotó is fogyasztója, és a fogyasztó is alkotójává válik, a már közös produkciónak.  Az egész katalizátora viszont a kommunikáció. Én itt látom a legnagyobb hiányt, a bepótolni valót. Ha már oly sokszor felmerült a falusi és városi közti különbség (tisztázatlan téma maradt és ezért csak elméleti szinten esetleg nem valós helyzetet boncolok), megjegyezném, hogy abban az ideális falusi közösségben a kommunikáció remekül működött, mindenki élt a falu által nyújtott kommunikációs lehetőségekkel. A városi társadalomban ugyebár, újabb és újabb kommunikációs eszközök kerültek előtérbe, és volt, aki tudott élni ezekkel és volt, aki nem. Elszakadások keletkeztek ezek miatt, és felbomlott az egység. Bizonyos csoportok leszorultak a palettáról és a befolyásolni tudó képességüket elvesztették. 
A mai helyzetet nézve láthatjuk, hogy meglennének a "művészek" és a "fogyasztók" de a kapcsolat közöttük nem a mai szinten lévő kommunikációs lehetőségek teljes használatával történik. Miért? Egyrészt elveszett a tulajdon, másrészt elveszett a tulajdon megtartásának, karbantartásának, fejlesztésének a képessége.
	Hogyan kopogtassunk bárhová, ha nincsen semmink. Mi nem félünk a kritikától, tudunk vitatkozni is (mint itt is kiderült), érvelni is, van mondanivalónk is, csak nincs tulajdonunk. Nincsen termünk, parkolónk, üzletünk, nagy csarnokunk, nincsen médiánk... és nincsenek ezek tulajdonosai sem közöttünk. Mindezek mellett azt is mondhatnám, hogy ezek a tulajdonosok is leszorultak a művészetet befolyásoló képességüket illetően, a befolyásolásukkal nem tudnak hozzátenni a valódi alkotáshoz.
	Mi lehet a teendő? Mindamellett, hogy vigyázunk továbbra is a belső, tiszta szikráinkra, helyre kell építenünk a kommunikációt. Ehhez pedig össze kell fognunk. Az összefogáshoz, szövetséghez viszont meg kell alkotni a közös célt, és láthatóvá kell tenni, oly hangosan kell mondani. Közös cél lehetne pld., hogy a különböző zenekarok, táncegyüttesek összefognak, és kérnek műsoridőt a különböző televíziókban, rádiókban úgy előadások bemutatására, mint beszélgetésekre egyaránt. Ezt a kérést a legerősebben alá kell támasztani, ahogyan a foci liga megteszi minekünk is meg kell tenni. Tanuljunk másoktól, vannak példák erre. 	
	Mit szóltok, hogyan történjen ez. Írjunk levelet, aláírva a legtöbb együttestől, rendezzünk nyilvános fórumot, ahová elhívjuk a média képviselőit is, stb...