[Folklista] cikk

[bcili]

Sziasztok
Emlékeztetőül:
A táncház és a pénz téma már szerepelt a lista témái között.
Bármilyen tapintatosan kezeljük a mocskos anyagiakat, táncház valóban
kulturális szolgáltatás. Éppen Pávai István mondta, hogy a táncház is
versenyhelyzetben van. Így is van. Ez azonban sokakban nem tudatosul
eléggé. 
Arra gondolok, hogy a szervezők nem ragaszkodnak ahhoz a szolgáltatási
minőséghez, amit a táncház hagyománya, üzenete megkívánna. Ha pedig a
szervezők nem teszik, a zenekar sem teszi és a tánctanár sem. Senkinek
nem éri meg.

Biztos szép volt, ahogy ez régen zajlott, de törődhetnénk a jelennel.
A városi táncház soha nem lesz olyan amilyen egy falusi. 
Ha a kulturális menedzsment szemlélete figyelmen kívül hagyja a táncház
hagyományait, akkor a táncház csak egy klimatizált terem, benne magyar
népzene szól, egy-két magyar népdalt tanítanak és egy-két lépést a
táncrendekből. 
Előadással, szóróanyaggal, archív felvételek megmutatásával, díszlettel
és képekkel közelebb kerülnének hozzánk a különböző dialektusok
hagyományai.

5-10-15 évvel ezelőtt ez nem volt probléma...még az egykori Molnár utcai
táncházban sem.

A balkanizálódás pedig épp nem a táncházakban zajlik. Ugyanis a
Kárpát-Medence népzenei kutúrájához a délszláv, román, bolgár és egyéb
népzenék éppúgy hozzátartoznak mint a magyar.
Szentendre, Pomáz és környékét jellemzi a délszláv  és sváb közösségek
hagyományainak megtartása. Nem hiszem hogy ez okozná a magyar táncházi
muzsika iránti lanyhuló érdeklődést. 20-25 évvel ezelőtt a különböző
nemzetiségek ismerték egymás nyelvét és táncait. Eljártak egymás
báljaira. Ha jó volt a bál, még városi táncházasok is kijártak vidékre
is. Ma már ez nincs.

Szeptemberben a Fonó kísérletképpen szerdánként két zenekart hívott meg,
az egyik magyar volt a másik délszláv. Kb. 1 hónap alatt kiderült, hogy
nem működik. Az viszont működik, hogy minden szerdán más magyar zenekar
zenél és ugyanaz a tánctanár van -  Savanyú, aki megteremti a
kapcsolatot a zenekar és a közönség között.

Mindig is népszerűek voltak a "körtáncos" táncházak. Régi táncházasok
még emlékezhetnek - Kedves Szász József Árpád és Pávai István ti akkor
még Erdélyben éltetek, de biztos tudtok róla - a Zsarátnok táncházakra.
Hatalmas tömeg járt, és táncolt délszlávot bolgárt, görögöt egy
táncházban. Mindenki emlékszik Nikola Parovra, aki egy pár éve még
Flatley kísérőzenekarában zenélt, hazajött kicsit és megcsinálta
szerzőtársaival az Állami Népi Együttesnek a Naplegendát. Emlékszünk az
IFI-parkra is. Remek görög táncházak voltak ott. Nem hiszem, hogy állami
támogatást kaptak ezek a táncházak. Szerintem a Marcibányi téren a
Guzsalyas és az Almássy téren a Sirtos sem kap támogatást, pedig jól
mennek. Aki mást tud kérem javítson ki. 

Egyszerűen a körtáncokat kezdőknek könyebb megtanulni - bár a bolgár
táncra ezt nem állítanám. Nagyon sokan kezdték így kb 20 évesen vagy
idősebben. Pedig Major Levente, Szász József Árpád és Szász Lőrinc
(Üsztürü)- ez itt a reklám helye  :) - muzsikája egyedüllálló, nem
véletlenül hívják őket sokfelé. Mégis jó pár év táncos gyakorlat kell
hogy pl. szászcsávási táncot önfeledten táncoljanak a párok a zenéjükre.

Valahogy úgy lehetne mégis az aktuális kulturpolitika figyelmét
felkelteni a magyar táncházak fontossága iránt, hogy a jelenlegi
szervezők kisebb profittal, de magasabb szolgáltatás színvonallal élnek.
A népzenészek szervezetbe tömörülnének, és lobbiznának. A táncosok
szintén összefognának és lobbiznának.
Könnyű bűnbakot keresni. A megfelelő pozícióban lévőknek illetve a
népzenében és táncban tapasztaltabbaknak elöl kéne járni a
táncházmozgalom ügyének stratégiai marketing tervezésében. (A marketing
szó roppant röhejesen hangzik, de csak a szó idegen, a tevékenységre
szükség van.) Az ajtókon kopogtatniuk kéne, a lapokban nyilatkozniuk
kéne. Nyitni kéne a világ felé. Nyüzsögni, nem félni a kritikától,
vitatkozni, érvelni.

Itt a listán akartunk közös műsortervet, a közös táncházhonlapot, miért
állt le a dolog? 
Valaki azt mondta nekem nemrég, akit érdekel megtalálja az archív
anyagokat. Ezért tartunk ott ahol tartunk. Az MTA őrizte, de nem kínálta
tálcán a gyűjteményét. Így az nem tudott hasznosulni. Nincs a
szolgáltatásra kapacitás? Megteremthetnénk. Kevesen katalogizálhatják az
anyagokat, mert kevesen értenek hozzá? Az a kevés taníthatna. Aki tud
vállalhatna szabadidejében havonta, kéthavonta, félévente, egy-egy
gyűjtést, a közreadhatóság érdekében. 

Kedves Lista-tagok! Jó lenne, ha nem kellene mumusnak éreznie magát
annak, aki vitába száll a listán forgó témák kapcsán. Túl sok a tabu,
tele van a mozgalom fétisekkel.
Aki itt írni képes, az nem akar rosszat, hiszen több évtizedes hiányt
pótol ez a levelezőlista és népzenei eseménynaptár. A cél elérése
érdekében több úton is lehet járni. A kigolyózás módszere egyéni érdeket
sejtet a köz hátrányára.