[Folklista] anyanyelvi szinten

[Bodo-Ban János]

----- Original Message -----
From: Pávai István <pavai at chello.hu>
To: 'A Folkrádió levelező listája' <lista at list.folkradio.hu>
Sent: Sunday, January 04, 2004 12:10 PM
Subject: [Folklista] anyanyelvi szinten


Bodó-Bán János írta: "Anyanyelvi szinten megtanulni énekelni, zenélni,
táncolni, ez lenne szerény véleményem szerint átfogó okító munkánk lényege."

Ezzel én teljesen egyetértek. Csak arra hívnám fel a figyelmeteket, hogy a
beszélt nyelv megtanulása sem a versmondást jelenti, egy kínai gyereket is
meg lehet tanítani, hogy felmondjon egy magyar verset anélkül, hogy önállóan
tudná használni a magyar nyelvet. Ezért én a betanított dalcsokrokat,
koreográfiákat nem sorolom a zenés-táncos anyanyelv elsajátításának
kategóriájába. Ez már az elsajátított anyanyelv "művészi" használatát
jelentené. De ha kifelejtettük az anyanyelv megtanítását, akkor gyerekünk a
magyar népi kultúrához viszonyítva "kínai" marad.

Magyarán, én azt viszonylag könnyű feladatnak látom, hogy gyerekcsoportoknak
betanítsunk bármit (verset, dalcsokorot, koreográfiát). Arra mondjatok
megoldást, hogyan lehetne azt elérni, hogy ők a népdalt, néptáncot saját
kultúraként használják és éljék meg.

Pávai István

Pávai István írta:  "Magyarán, én azt viszonylag könnyű feladatnak látom,
hogy gyerekcsoportoknak
betanítsunk bármit (verset, dalcsokorot, koreográfiát). Arra mondjatok
megoldást, hogyan lehetne azt elérni, hogy ők a népdalt, néptáncot saját
kultúraként használják és éljék meg."

Az  "anyanyelvi szinten" című előző írásomban, pontosan az általad
megfogalmazott betanítási módszert kifogásolom. A mai megváltozott
életviszonyok között, a hagyományos környezet hiánya miatt, meg kell találni
azt a formát, amellyel a lehető legjobban el tudjuk "varázsolni" a
gyerekeket, velük együtt részben átélve azokat az élményeket amiben nekik
már nem lehet részük (természetesen nem az önhibájukból). Ne tanítsunk
játékokat, hanem játszunk velük, adjuk át magunkat a játék örömének. >DE
HOGYAN?< kérdezik sokan. Ez egyrészt adottság és ráérzés kérdése, másrészt
szakmai felkészültség és folyamatos önképzés problémája. Nem véletlenül
mondtam problémát, mert ha megnézzük a magyarországi lehetőségeinket, hát
igen búskomor képet kapunk a szakemberek képzési lehetőségeiről. Nem
véletlenül mondtam önképzést, igen, azért vannak olyan szakemberek akiktől
lehet tanulni, van irodalom amelyet mélyebben kellene tanulmányozni és van
még élő hagyomány. Falusi környezetben a gyerekek ellesték a gesztust, a
mozgást, a figurát, a felnőttek viselkedését. Úgy gondolom, hogy magunkba
kellene keresnünk elsősorban a megoldás lehetőségét, meg kell tanulnunk
öltözködni, beszélni, egyáltalán viselkedni, amikor egy közösségben vagyunk,
úgy, hogy a gyerekek megérezzék ezt. Hiszek benne, hogy ezek az első lépések
és bízom benne, hogy nagyon sok jó ötlet fog ezután is születni.

Bodó-Bán János