RE: [Folklista] Kézilabda EB záróceremónia

[bizso]

Ez egy sportműsor volt és nem néptáncgála.

Bíró Zsolt
www.zene.hu
Mobil:70/3197877
bizso at zene.hu
zsolt at levelek.hu
 

-----Original Message-----
From: lista-bounces at list.folkradio.hu
[mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] On Behalf Of Kiraly, Endre
Sent: Monday, December 20, 2004 5:39 PM
To: Folklista a Folkrádió levelező listája
Subject: RE: [Folklista] Kézilabda EB záróceremónia

Na, már elmúlt a mérgem, de tegnap nagyon ki voltam bukva. Ugyanis
leányom ott volt a Csillagszeműek közt, szegények szombat éjfélig
gyakorolták az arénában a műsort hogy minden jól sikerüljön, merthát
benne lesznek ugye a tv-ben... Én meg persze szétkürtöltem a családban,
ismerősöknek hogy nézzék, vegyék videóra, aztán jött a nagy semmi. 

Hát ez van.

Józsi, a Diótörő-t mi is láttuk pár éve a gyerkőcökkel, és teljesen
igazad van, az tényleg egy igazi csoda volt, azóta is emlegetjük...

Üdv,
Endre



 

-----Original Message-----
From: lista-bounces at list.folkradio.hu
[mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] On Behalf Of Szász József Árpád
Sent: Monday, December 20, 2004 3:28 PM
To: Folklista a Folkrádió levelező listája
Subject: RE: [Folklista] Kézilabda EB záróceremónia

					Kedves Endre és listatagok!
	A tegnap megnéztem családommal a Diótörőt az Operában. Némi
előítélettel voltam az efféle standard, de hangzatos nevű műsorokkal
kapcsolatban. Mindig eszembe juttatta az ember sznobizmussal való
cimborás kapcsolódását, megbékélt együttlétét. Mintha a szerelmet csak
Rómeó Júliájával lehetne csak bemutatni, kifejezni úgy a karácsonyi
gyermeki örömöt is csak Diótörővel lehetne aktualizáltatni,
kipipáltatni?
	No de már maga az Opera épületébe való belépés után
megfeledkeztem előítéleteimtől, máris az emberi alkotóerő
vonzáskörzetébe kerültem, sőt midőn a zenekar elkezdte a játékot csak
úgy belesüppedtem a meleg bársonyos székbe. Nem tudom hogyan vannak
mások, de remélem és hiszem is, hogy valami hasonlót érezhetünk
mindahányan a kifinomult alakú hangszerek láttán, hát még a látvánnyal
összhangban lévő, kellően ünnepélyes ruhába öltözött zenészek tisztára
mosott kezükben, védőkendőkkel megkímélten tartott hangszereinek
csengése hallatán.
El lehet képzelni mennyi időt és energiát fordított valaki arra, hogy
ilyen gondossággal, nyugodtsággal tudjon hozzálátni a kitűzött
feladathoz.
	Felgördül a függöny, ünneplőbe öltöztetett színpad, hópelyhek
hullnak, lámpásokat gyújtanak meg, idillikus téli utca, csodálatos
épületegyüttessel és jönnek a különböző generáció szülöttei, vidáman
mindahányan az örömünnepre sietve. Mindehhez a zene annyira beleillik,
hogy már észre sem vesszük, hogy szól. És egy idő után már a képpel is
így vagyunk, minden zajlik a legtermészetesebb módon. A szünetben
észlelünk fel, hogy mi végül is a darab nézői vagyunk, nem a történet
szereplői. 	
	Az álmunk Diótörője a szünetben is tovább él, hisz olyan
vendéglátásból kapunk ízelítőt, amire csak úgy a hétköznapi életben is
vágyunk. Kedvesen kínálgatnak, segítőkészen mosolyogva diskurál a tömeg
is. Nem tudom elhinni, hogy mindez a napjainkban zajlik. De a második
szünet végül is mindezt véglegesen megerősíti bennem. A nyálam majd
kicsordul, úgy megyek vissza a végső felvonásra. 
	A különböző népek tánca már csak hab a tortán, nem beszélve az
áldozatos díszletmunkáról, a csak néhány másodpercre fölállított
lépcsőszakasz is mindazt mutatja, mi mindent tesznek meg a művészeink,
azért, hogy felfogjuk már végre, hogy az élet szép.

Kedves Endre, ha elfogadsz tőlem választ a kérdéseidre:
.azért mert azok az emberek nem hiszik el, nem fogják fel, hogy az élet
szép. És hogy a sport is szép és nem csak úgy egymagában (riporteri
szónoklatokként), hanem az ember által megtöltve érzésekkel,
verejtékkel, szellemmel. És ide tartozik az is, hogyha megszólal a
himnuszunk és a válogatott játékosaink egymás mellé, sorakozva várják a
meccs kezdetét, hát álljon fel a szőr a hátukon. Akkor válhatnak tagjává
a nemzeti válogatottunknak és csakis úgy nyerhetnek játszmát.

u.i.: Figyeljünk a művészeinkre és a bennünk lakó művészre, ne a nagy
dumálókra és akkor felfogjuk az élet szépségét.

Szász József
2004-12-20

> Igen-igen fel vagyok háborodva.
> 
> Szerintem az MTV1 volt Európában az egyetlen csatorna, amely nem 
> közvetítette az EB záróceremóniáját, a műsort és a díjkiosztást. A 
> döntő lefújása után - "és most akkor visszakapcsolunk a stúdióba" - 
> tökéletesen érdektelen dolgokról folyt a szó félórán keresztül. Miért 
> gondolják a nagyokos szakértők, tv-sek meg újságírók, hogy ők sokkal 
> fontosabbak annál, mint ami az arénában zajlik?! Miért kell a nézőt a 
> sípszó után azonnal kirekeszteni a küzdőtéren még javában folyó 
> eseményekből, hangulatból? Miért nem láthattuk a dobogón álló 
> csapatokat, miért nem hallhattuk a norvég himnuszt?
> 
> És miért nem láthattuk a Csillagszeműeket?!!!
> 
> Huhhh, de mérges vagyok.
> 
> Bocs,
> Endre
> 
> 
>