[Folklista] Tánc a TV-ben

[Pávai István]

Általában a TV-től nem lehet elvárni, hogy a néptáncot úgy mutassa be, ahogy
mi, táncházasok szeretnénk, tehát úgy, hogy teljesalakos felvétel legyen,
hogy minden mozdulatot lássunk, akár meg tudjuk tanulni belőle. Ez nem a
szerkesztők hibája, az operatőröket így tanítják az egyetemen, nekik nem
szabad néhány másodpercnél tovább egy kameraállásban maradni. Ifjabb
koromban ez nagyon bosszantott, mert akkor nem volt videózás, s azt
reméltük, hogy a TV-felvételt archív folklóranyagként lehet majd használni.
Sok tévés együttműködés után elfogadtam, hogy ez egy más műfaj, nekik az
eseményt kell bemutatni, nem a táncfigurákat. Ennek később  eléggé
elfogadható formái alakultak ki. Gondolom, ti sem azért hiányoljátok a
TV-ből a népzene-néptánc-műsorokat, mert abból akartok élesben tanulni,
hanem mert jó megnézni egy ilyet, meg főleg segíthet a népi kultúra és az
előadók népszerűsítésében.
De a dolog fordítva is érvényes. Ha valaki (amatőr) kimegy egy falusi
lakodalomba a kamerával, hogy pl. kalotaszegi táncokat gyűjtsön, s ahelyett,
hogy betartaná a táncgyűjtés Martin által kialakított szabályait, elkezd
kaszálni a kamerával, fölöslegesen zoommolni, ide-oda forogni, ahogy a
tévéműsorokban látta, akkor abból nem lesz folklórdokumentáció, nem lesz a
tánc a felvételről megtanulható, mert ha lemegy a csizmára, nem lehet látni,
mit csinál a kezével, milyen a fejtartása stb. Egy külföldi barátom egyszer
azt mondta: "Van aki gyűjt, van aki videózik."
A Martin-szabályokat nem azért tartom jóknak, mert Martin híres kutató volt,
hanem mert tényleg jók az ajánlásai, a módszerei, az eredményei (ezért lett
híres, nem beszavazás útján). Persze azóta a technika fejlődött, ezért
néhány dologgal még ki lehet egészíteni az ő elképzeléseit is.
Pávai István