RE: [Folklista] Te Jocó

[Szász József Árpád]

Kati,
megleptél és jól is esett,
Hál'Istennek értelek én is kevés szóból, nem kell sokat magyarázkodjunk, mer azt már erőst meguntam
-tele is van vele a tö.öm- le is mondok róla ezután.
Amit elmondtál azt is érzem és tudom is a szívem mélyén, de azért úgy látom manapság mégis fontos kimondani, hadd rezgesse meg a levegőt, attól lesz tiszta, mert kirázza a koszt belőle (elfoglalja a helyét).
Úgyhogy köszönöm szépen,
és rázd csak rázd, ahogy eddig is tetted
Ölellek,
Jocó


> Te Jocó!
> 
> Én Panek Kati vagyok, Kolozsvárról. Vagy ismersz, vagy nem (ejsze 
> igen) de ez most ebbe a nagy népnemzeti gyászba szinte mindegy. Én 
> nem igen írogattam, se igenre, se nemre, nehogy már én könyörögnék 
> az állampolgárságért. Küldtem egy nótacsokrot December elsején, le se 
> szarták, ejsze nem értették, de mit is várjak az 
> "anyaországtól". Ézem, 
> hogy fáj a lelked, fáj minden porcikád, mint kaszálás után, 
> ha elverte a 
> jég a rendet. Nekem is. De én mától nem félek semmitől. 
> Ha ti, közel 
> másfél millió igennel szavaztatok, mi közel másfélmillió itt vagyunk 
> Erdélyben. Szülőföldeden.
> Áttevődött a súlypont, az erő. Üzenem, ne félj, ne 
> féljetek. Mától már 
> én sem félek. Inkább úgy érzem, hogy mi vagyunk az erő, a hajrá 
> magyarok, a csendes beszélgetések, a mostohaanyaország helyett a 
> szülőföld szigete. Mondom, ne félj, s ne féljetek 
> jószándékuak, bár, ha 
> idegennel találkozom, egy mondatból kiszüröm havá tartozó, mégis, 
> most már mi nem adhatjuk fel, mert a játszma: öt ötnél kapucsere. Azt 
> hiszem, bennünk kéne bízni, mert ha már tudjuk, hogy csak magunkra 
> számíthatunk, akkor már ti is, az a másfél millió csak ránk 
> számithattok. 
> Meg a Felvidékre, Vajdaságra és Kárpátaljára. Ölellek, Jocó, szép 
> szavaidért, keserves lelkedért, én értelek. Remélem te is értesz. Az 
> Isten legyen velünk. 
> 
> Panek Kati
> 
> Szász József Árpád <SzaszJ at olajterv.hu> írta:
> 
> > Hadd énekeljek el nektek egy keservest itt a népilistán.
> > 
> > Szomorú, megtört honfitársaim,
> >  
> > Én is az vagyok, jogom is van hozzá. Nektek is van, éljünk is vele.
> > Azzal a joggal, hogy fáj nekünk, és mint tudjuk a fájdalom az 
> bennünk van, ott születik a szívünkben, és bizony nem ért semmi féle 
> nyelven. Csak egyhez ért, hogy fájlaljon. És ezt meg kell engednünk, 
> különben lefolytunk, elhallgattatunk, legyőzünk.
> > Ez a minimum, de még mit tehetünk? Ha már elfogadjuk létét, jogát 
> elismerjük akkor jöhet a kifejezés, engedjük szóhoz jutni, 
> figyeljünk rá 
> mit is mond. Aki ezt nem tudja megtenni, az nem fogadta még el a 
> fájdalom jogát, létjogosultságát (csak dicsekedett vele, hogy ő 
> demokrata, de nem így van ez). Aki már megtudja tenni, az kifejezi 
> fájdalmát. Így tették a nagy elődeink, hőseink, 
> művészeink. az igazi 
> nagyok. Így tették a józan parasztok, amikor dalra fakadtak, táncra 
> perdültek, egymásba karoltak és nézték az eget, vagy a földet, néztek 
> egymás szemébe, vagy egymás mellé.(olvassunk tőlük, 
> figyeljük meg 
> őket, tanuljunk tőlük)
> > Manapság nem divat, nem üdvözlik, ha valaki kifejezésre adja 
> önmagát, eltaszítjuk tőlünk, undorodunk tőle, stb. 
> Éppen ezért a 
> képességeink is elvesztek, hogy megtegyük, de a fájdalom feloldása 
> érdekében nincs egyéb eszközünk. 
> > Én szerencsésnek mondhatom magamat, hogy érzem és érezhetem a 
> fájdalmat, sokunknak bizony mindez nehézség. És ők maguk 
> állnak ki 
> ellene, felfegyverkezve akár, be nem engedik az Istennek sem. De mint 
> mondottam a fájdalommal nem lehet hadakozni, az így is úgy is van és 
> meg is teszi amit csak tud, és előbb vagy utóbb ledönti 
> az embert. 
> > Emberek kár érte, mindnyájunknak.
> > 
> > Szász József
> > 2004-12-06
> > 
> > ui: Köszönöm ti nektek akik értetek a szív hangjából, akik 
> engeditek 
> a fájdalmat és azt is jóra használjátok, akik szeretni 
> tudtok, akik nem 
> undorodtok ha egymás mellé ültök, ha egymás kezét érezhetitek, 
> akiket mindez felemel a tiszta levegő magaslatába, ahol 
> a beszéd is 
> egyenes és tiszta...
> > és büszke vagyok rátok,
> > hajrá magyarok, hajrá magyarszív!
> > 
>