[Folklista] Re: Köszönet

[Szvath Laci]

Kedves Listatagok!

Boldog vagyok, amiért a Folklistát és azon belül sok-sok nagyszerű ember hozzászólását, szeretettel teli észrevételeit olvashatom. Rengeteg erőt és biztatást kapok belőle ezekben a fájdalmas napokban! 
Köszönöm Nektek!
Szvath Éva 


> Te Jocó!
> 
> Én Panek Kati vagyok, Kolozsvárról. Vagy ismersz, vagy nem (ejsze
> igen) de ez most ebbe a nagy népnemzeti gyászba szinte mindegy. Én
> nem igen írogattam, se igenre, se nemre, nehogy már én könyörögnék
> az állampolgárságért. Küldtem egy nótacsokrot December elsején, le se
> szarták, ejsze nem értették, de mit is várjak az "anyaországtól". Ézem,
> hogy fáj a lelked, fáj minden porcikád, mint kaszálás után, ha elverte a
> jég a rendet. Nekem is. De én mától nem félek semmitől. Ha ti, közel
> másfél millió igennel szavaztatok, mi közel másfélmillió itt vagyunk
> Erdélyben. Szülőföldeden.
> Áttevődött a súlypont, az erő. Üzenem, ne félj, ne féljetek. Mától
> 
> már
> én sem félek. Inkább úgy érzem, hogy mi vagyunk az erő, a hajrá
> magyarok, a csendes beszélgetések, a mostohaanyaország helyett a
> szülőföld szigete. Mondom, ne félj, s ne féljetek jószándékuak, bár, ha
> idegennel találkozom, egy mondatból kiszüröm havá tartozó, mégis,
> most már mi nem adhatjuk fel, mert a játszma: öt ötnél kapucsere. Azt
> hiszem, bennünk kéne bízni, mert ha már tudjuk, hogy csak magunkra
> számíthatunk, akkor már ti is, az a másfél millió csak ránk számithattok.
> Meg a Felvidékre, Vajdaságra és Kárpátaljára. Ölellek, Jocó, szép
> szavaidért, keserves lelkedért, én értelek. Remélem te is értesz. Az
> Isten legyen velünk.
> 
> Panek Kati
> 
> Szász József Árpád <SzaszJ at olajterv.hu> írta:
> 
> > Hadd énekeljek el nektek egy keservest itt a népilistán.
> >
> > Szomorú, megtört honfitársaim,
> >
> > Én is az vagyok, jogom is van hozzá. Nektek is van, éljünk is vele.
> > Azzal a joggal, hogy fáj nekünk, és mint tudjuk a fájdalom az
> bennünk van, ott születik a szívünkben, és bizony nem ért semmi féle
> nyelven. Csak egyhez ért, hogy fájlaljon. És ezt meg kell engednünk,
> különben lefolytunk, elhallgattatunk, legyőzünk.
> > Ez a minimum, de még mit tehetünk? Ha már elfogadjuk létét, jogát
> elismerjük akkor jöhet a kifejezés, engedjük szóhoz jutni, figyeljünk rá
> mit is mond. Aki ezt nem tudja megtenni, az nem fogadta még el a
> fájdalom jogát, létjogosultságát (csak dicsekedett vele, hogy ő
> demokrata, de nem így van ez). Aki már megtudja tenni, az kifejezi
> fájdalmát. Így tették a nagy elődeink, hőseink, művészeink. 
> az igazi
> nagyok. Így tették a józan parasztok, amikor dalra fakadtak, táncra
> perdültek, egymásba karoltak és nézték az eget, vagy a földet, néztek
> egymás szemébe, vagy egymás mellé.(olvassunk tőlük, figyeljük meg
> őket, tanuljunk tőlük)
> > Manapság nem divat, nem üdvözlik, ha valaki kifejezésre adja
> önmagát, eltaszítjuk tőlünk, undorodunk tőle, stb. Éppen ezért a
> képességeink is elvesztek, hogy megtegyük, de a fájdalom feloldása
> érdekében nincs egyéb eszközünk.
> > Én szerencsésnek mondhatom magamat, hogy érzem és érezhetem a
> fájdalmat, sokunknak bizony mindez nehézség. És ők maguk állnak ki
> ellene, felfegyverkezve akár, be nem engedik az Istennek sem. De mint
> mondottam a fájdalommal nem lehet hadakozni, az így is úgy is van és
> meg is teszi amit csak tud, és előbb vagy utóbb ledönti az embert.
> > Emberek kár érte, mindnyájunknak.
> >
> > Szász József
> > 2004-12-06
> >
> > ui: Köszönöm ti nektek akik értetek a szív hangjából, akik engeditek
> a fájdalmat és azt is jóra használjátok, akik szeretni tudtok, akik nem
> undorodtok ha egymás mellé ültök, ha egymás kezét érezhetitek,
> akiket mindez felemel a tiszta levegő magaslatába, ahol a beszéd is
> egyenes és tiszta...
> > és büszke vagyok rátok,
> > hajrá magyarok, hajrá magyarszív!
> >