[Folklista] cserebere

[JUHASZ Zoltan]

Kedves Lista!

Pávai Pista gondolataihoz szeretném hozzáfűzni a magaméit.

A nem hivatásos zenészek - pásztorok, cselédek, parasztok - hozzáállása 
más a gyűjtéshez, mint a muzsikus cigányoké.
Először is - a vendégszeretet (vendégjog) eleve a gyűjtőnek dolgozik, 
hiszen vendég kérését elutasítani nemcsak illetlenség, de talán még bűn 
is a régi felfogás szerint.
Másodszor - a felsorolt rétegek nem tartják tulajdonuknak a 
zenetudásukat, hiszen sosem  akartak megélni belőle, csak élni vele. Nem 
tulajdonnak, hanem szó szerint "hagyománynak" tekintik a népzenét, 
melyet az őseik hagytak rájuk. Ezért nem is sajnálják senkitől, aki az 
elemi tisztességet megtartva érdeklődik iránta. Sőt...
Harmadszor - az ő gondolkodásuk szerint a tudományuk átadása elemi 
kötelesség is. Semmit sem szabad magunkkal vinni a sírba, mert a ki nem 
egyenlített adósság egyenes út a kárhozathoz. A kapott ismereteket tehát 
át kell adnunk, különben nem marad fenn a tudás, a világon pedig 
eluralkodik az entrópia. Szerintem ez a szóbeli kultúrák alapeszméje, 
mely maga is számtalan módon megfogalmazódik a szóbeli kultúra 
alkotásaiban. (Pl. az ördöngös pásztortudomány, vagy a dudatudás 
megszerzésekor a beavatott a lelkét az ördögnek ajánlja fel, és ez elől 
csak akkor menekülhet meg, ha halála előtt átadja azt valakinek. Ugyanez 
fogalmazódik meg abban a le nem írt hagyományban, mely szerit Szent 
István meghagyta, hogy a kezét hagyják ki a koporsóból, hogy lássa a 
nép, semmit sem visz magával.) Az öregek éppen ezért igencsak 
megfigyelik, hogy milyen szándékkal érkezett a gyűjtő. Ha csak akar 
készíteni egy pár szép felvételt, mert szereti hallgatni - ám legyen, a 
vendégnek kijár. Ha viszont felfedezik benne a komoly tanulás szándékát, 
akkor már szívvel-lélekkel és felelősséggel "hagyatkoznak".

Ez adja a gyűjtő felelősségét is. Ezért nem tekintheti ő sem 
tulajdonának a gyűjteményt, de ezért van nemcsak joga, de felelőssége is 
abban, hogy mi módon adja tovább. A dolog természetéből fakadóan annak 
kell átadni, aki maga is komolyan tanulni akar - annak viszont tényleg 
kell, és ez szerintem tényleg kötelessége a "gyűjtőknek". Természetesen 
az is kívánatos, hogy a gyűjtemények minél szélesebb körben 
hozzáférhetők legyenek, de ez már nem szerencsétlen "gyűjtők"  
felelőssége, hanem  - mondjuk ki  - a társadalomé. Az pedig nemigen 
akarja ezt tudomásul venni.

Juhász Zoltán