[Folklista] cserebere

[Galbács Péter]

Kedves Mindnyájan, és Kedves Dánfi Árpád!

Igazán nem szeretnék meddőnek ígérkező vitába bocsátkozni a kérdéssel
kapcsolatban, egyrészt az álláspontunk távolinak tűnik, másrészt
mindenképpen tisztelettel viseltetek a gyűjtők, s így a Te munkád iránt is.
Egy dolgot azonban meg szeretnék jegyezni, mert talán ide kívánkozik.
Mindenki, aki tudomány művelésére adja a fejét, egy kérdéssel biztosan
szembesül (még ha nem tudatosan is): a tudománnyal pusztán a tudomány
kedvéért és szerelemből foglalkozik, vagy el is akar vele érni valamit,
előre akarja vele vinni a világot is. A könyvtárak jórészt az előbbi okból
született munkákkal vannak tele (nem csak a néprajztudomány tárgykörében).
Igazán sajnálom, hogy egy ilyen népszerűsítő és értető ötlet miatt ennyire
lekapsz a sarkamról. Nem állítottam, hogy amit én "sürgettem", ne állna
rendelkezésre valamilyen formában, hogy én találtam volna fel a spanyol
viaszt, vagy hogy a könyvtárakban ne lehetne a kérdéssel kapcsolatban
olvasgatni, mindössze azt, hogy ezeket kevesen keresik és találják meg. Azt
látom, hogy a népművészettel a széles tömegek csak elvétve és
véletlenszerűen találkoznak, egy-egy nagy rendezvényen, de a mindennapokban
már réges rég nincs jelen ez a kifejeződési forma. Ez ellen talán lehetne
tenni, mindössze erre próbáltam célozni előző alkalommal, senkinek a
gyűjtési anyagára nem "pályázom". Nem is szerettem volna ajánlásokat tenni
arra vonatkozóan, hogy ki mit tegyen a gyűjtési anyagával (közre adja-e,
vagy féltve őrizze). Azt hiszem azonban, hogy így a népzene végül tényleg a
polcokon fog porosodni.

A kommerszizálásra vonatkozó kitételt pedig kikérem magamnak. Néhány száz
évvel ezelőtt senkit sem tessékeltek ki a fonóból csak azért, mert később
érkezett.

Tisztelettel és üdvözlettel:

Galbács Péter