[Folklista] kamaratánc

Pávai István pavai at chello.hu
2004. Ápr. 20., K, 22:16:45 CEST


Az írott európai zenében a KAMARAZENE kifejezés 1550-ig vezethető vissza.
Eredetileg nem az együttes nagyságára vonatkozott, hanem azt a zenét
jelölte, amelyiket nem arra szántak, hogy templomban, színházterem színpadán
adják elő, hanem udvari paloták szobáiban, később polgári házak szobáiban
(CAMERA=SZOBA). Tehát magyarosítva SZOBAZENE lenne. Később ez a szó a kisebb
létszámú együtteseket vagy a szólóhangszeres produkciókat jelentette,
amelyeket természetesen koncerttermekben, templomokban is előadtak, tehát a
SZOBÁra való utalás átértelmeződött a kis létszámra.

A magyar falvakban a HÁZ szó SZOBÁT jelent, a TÁNCHÁZ eredetileg az a szoba,
amit a tulajdonos kiadott az utcabeli (falubeli) fiataloknak táncmulatsság
céljára. Tehát a TÁNCHÁZI ZENE ilyen értelemben SZOBAZENE vagyis KAMARAZENE,
a TÁNCHÁZBAN (szobában) zajló tánc, ahová nyilván csak néhány pár fért be
felváltva, nem más, mint KAMARATÁNC. Ez persze csak SZÓJÁTÉK, a nép nem
használt ilyen foglamakat, hogy kamaratánc, kamarazene, de az tény, hogy a
lépték szempontjából a TÁNCHÁZ úgy viszonyul a BÁLhoz, mint a KAMARAZENE a
SZIMFONIKUS ZENÉhez. A bálban sokkal többen  táncolhatnak egyszerre, a
zenekar is lehet nagyobb létszámú, mint a táncházban, de ez persze nem
jelent akkor számokat, mint a klasszikus zenében, hanem pl. 2 helyett 3 (pl.
Gyimesben), 3 helyett 5 stb.

A KAMARAZENE szó mintájára alakult ki, mint újabb fejlemény a KAMARAOPERA,
KAMARABALETT illetve a KAMARATÁNC műfaja. Ebből származott át a színpadi
néptáncművészetbe is. A első ZALAI KAMARATÁNC FESZTIVÁLt 1965-ben rendezték
meg. Kamaratáncegyüttesek is létrejöttek (pl. a nyolcvanas években a KODÁLY
KAMARATÁNCEGYÜTTES).

A fentiek alapján Kovács Péter véleményére reagálva ezt mondhatom:
A népzene és néptánc eredeti környezetében nincsen olyan terminológia, hogy
KAMARAZENE, KAMARATÁNC, de vannak azzal analóg jelenségek. A SZÍNPADI
NÉPTÁNC KOREOGRÁFIÁKban viszont már több évtizede létezik kamaratánc, mert a
koreográfusok egyéni alkotók, létrehozhatnak új műfajokat is. Más kérdés,
hogy ezeknek mennyire van közük a néptánc eredeti formáihoz. Ez esetenként
vizsgálandó. Pont a kamaratánc esetében, ha az az eredeti néptánc
visszadaását tűzi ki célként, jobb a helyzet, mint a tömeges
koreográfiákban, ahol ezt az eredetiség-érzetet nehezebb visszadatni,
előjönnek a szinkrontáncolások a mesterkélt megoldások stb. Viszont a
kamaratánc művek sok esetben nem az eredeti néptánc visszaadására
törekszenek, hanem egyéni koreográfusi gondolatok megfogalmazására. Ilyenkor
nem kell számonkérnünk rajtuk az eredeti néptánc törvényszerűségeinek
betartását, más törvényszerűségek szerint működnek.

Pávai István





További információk a(z) Lista levelezőlistáról