RE: [Folklista] Toni Rudis harmónia

[Szász József Árpád]

Jól esik, hogy ennyien visszajeleztetek, hogy még írjak saját élményeimről, zavarba is kerültem emiatt, de azért folytatom:
-	Kicsi Toni Rudiról:
Beszéltem a múltkor az öreg Rudiról, ő volt az első adatközlő kontrás, akit láttam. Éppen ezért, mély nyomokat hagyott bennem. Volt idő, amikor azt mondták rám (a muzsikálásomra), hogy Rudizok. Pedig én nem is tudtam még akkor, hogy mi a Rudizás, csak keresgéltem azokat a harmóniákat, amik a legközelebb álltak azokhoz az élményekhez, amit kalotaszegi muzsikákban addig hallottam, megéltem. Sajnálatos módon, alig ismertem meg az öreg Rudit, meghalt.
Még azon a nyáron, a második kalotaszentkirályi táborban, találkoztam a fiával. Nagyon meglepett, hogy mennyire hasonlított az apjára (muzsikálás közben a tartása, mozgása, figyelése.a Netti Sanyi bácsit is hasonlóan kísérte,.), meg az, hogy egy-két nappal előtte volt a temetés, és ő már muzsikált a táborban. 
Ott volt Nonika Miklós (Hittler) is. Volt szerencsém velük együtt is muzsikálni, nem mintha én egyszinten lettem volna velük, hanem egy éjszakai mulatság után kidőlt mindenki körülöttünk, és az éberségemnek, érdeklődésemnek köszönhetően velük maradtam. Elkeztünk, hát magunknak, egymásnak muzsikálni (én egy kisbőgővel játszottam) és közben meg iszogattunk és sírattuk az öreg Rudit. Különös volt ebben a hangulatban lenni, mindhárman sírtunk, ittunk, muzsikáltunk, addig-addig mígnem már csak a hegedűvel játszott mindegyikünk szerre, felváltva. Keveset tudtam én még a kalotaszegi muzsikákból, de játszottam, mintha nem is lett volna más választásom. És mindezek után Hittler mindig átvette a hegedűt és mondta: - jól muzsikálgatsz, de én tudom a legjobban Tátti (apucikám), ezt figyeldd meg. És elmuzsikálta, mintha madárcsiripelések vagy valami természetbeli hangok jöttek volna ki a hegedűből.
Külső szemmel azt mondanánk, hogy milyen beképzelt valaki, meg hogy milyen versenygés ez, vagy hogy mit kerestem én egyáltalán ott, mint egy urfi. De abban a miliőben ez teljesen mást jelentett. Itt találkozás volt, hármunk valódi együttléte. Abban a mámoros légkörben, nem a technikai tudás, a hangszerek fizikai jelenléte dominált, hanem a legbelső énünk párbeszéde. Itt ugyancsak lényegtelenné vált a moll, vagy dúr akkord, itt minden a helyén volt, értettük egymást, és az volt a lényeg. Amennyire csak emlékszem mostan, az én hegedülésemet a Rudi másképp is kísérte, mind a Hittlerét (pedig hát majdnem minden nótát elmuzsikált ő is, mint amit én). Más volt a Hittler mondandója és más volt a Rudi válasza, vagy hozzáállása.
Azt hiszem, az ilyen alkalmak nem mindennaposak és nem is szeretnék ebből valami végkonklúziót levonni, csak megemlítem, mert számomra ezek az esetek igazolják, hogy a zene (de a művészetek általában, sőt a természeti tudományok is, végezetül bármely tudományág) nem egy dobozba is belerakható elméletekkel alátámasztott jelenség, hanem a megélt és megélésre kerülő pillanatok sokasága, amelyek a saját szabadságérzetünk szintjének változásának függvényei.
Mindezzel nem azt állítom, hogy fölöslegesek az elméletek, sőt nagyon is fontosnak tartom (akár a fotózásnál is pld, milyen értékek a pillanatok rögzítései), csak szeretném, ha tudnánk az elméletek egyik pillanatról a másikra megdölhetnek, de a jelenlegi példánál maradva, a zene és a zene iránti igény nem. Mindennek tudatában azt hiszem, akár egy tényleges elmélet megdölése sem bizonytalaníthat el, a következő új elmélet életrehozásában.
Mindezt tudva majd én is rátérnék egy-két elméleti megközelítésbe a Rudival kapcsolatban. Folyt. Köv.

Üdvözlettel,
Szász József (ÜSZTÜRÜ)
2004-04-07 Budapest
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: kicsirudi.doc
Type: application/msword
Size: 28160 bytes
Desc: kicsirudi.doc
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040407/56d0ff52/attachment-0016.doc>