RE: [Folklista] Toni Rudis harmónia

[Szász József Árpád]

-	Toni Rudiról:
Hadd szóljak én is a "Toni Rudi"- jelenségről-:
..még jóformán brácsázni sem tudtam, csak tudtam, hogy egy olyan hangszer az, amellyel szépen lehet kísérni úgy általában a fő dallamot. 
Az én szülőföldemen (Korondon), gyerekkoromban, rengeteg lakodalmon vettem részt (a szüleim egy vendégfogadót vezettek és gyakori volt a mulatság) és minden zenekar úgy játszott, hogy az összes tagja a dallamot játszotta, vagy próbálta játszani. Nekik valószínű nem volt hiányérzetük a harmóniát illetően, más szempontok voltak a muzsikájukban, és eleget tettek az itteni emberek kéréseinek (minden szép volt és jó, úgy ahogy volt). Ezek a zenészek mind magyarok voltak (hétköznapi, átlagos paraszt emberek). Rajtuk kívül zenéltek még városi magyar zenészek is, akiknél már egy-két zenetanár, vagy esetleg kántor is muzsikált és ott már a kíséret is megjelent a hangzásban, és néha egy cigány-zenekar játszott (a Nicuj banda, akik már Sófalván laktak akkor), általában mikor édesapámra bízták a zenekar megszervezését (mivel ő nagyon szerette és értékelte őket). Már akkor érdekelt, hogy a három féle zenekar miben különbözik, természetesen a bőrszínen kívül (a muzsikálásuk). Akkoriban a legjobban a városi tetszett, mert a TV, rádió révén megismert zenei világ eredményeként ők mutatták számomra a legképzettebb formát, de azért a Nicuj bandája hatott a legmélyebben, és ez már nem csak a zene volt. Őnáluk lettem figyelmes, ők késztettek hogy nézzem, hogy hogyan mozognak, hogy figyelnek, milyen az arcmimikájuk stb. Mai napig nem felejtem, azt a kiforrott, érett, nyugodt finom mosolyukat és tartásukat. Az ők esetükben a hangszerük a saját testük részeként jelent meg előttem.
Korondról már elkerülve (a tanulás miatt) találkoztam a táncházmozgalommal, vagyis találtunk egymásra és így Székelyudvarhelyen a táncházban láttam életemben először brácsát (kontrát). És a múltamból kiindulva rögtön érdeklődtem iránta, de az elején, még a hegedűvel kezdtem a tanulást az ilyen cifra muzsikából (a rengeteg díszítés fogott meg először).
Még jóformán brácsázni sem tudtam (csak tudtam, hogy egy olyan hangszer az, amellyel szépen lehet kísérni úgy általában a fő dallamot), találkoztam Szép Gyulával a kolozsvári táncházban (ott brácsázott) és mondta nekem (mivel látta mennyire érdekel a brácsázás), hogy a Toni Rudit (az öreget) nézzem csak meg, ha látni akarok brácsást. Így is lett, az első kalotaszentkirályi táborban megláttam, a nagymestert. Le is esett az állam, ahogyan muzsikálni kezdett. Vakartam a fejem majd minden egyes akkordnál, mintha addig nem is láttam volna efféle fogásokat. Pedig képzeljétek el, a legtöbb fogás az volt, mikor semmit nem fogott le, csak (enyhén könnyes szemmel) mosolygott és figyelt-figyelt mindenkire (prímásra, táncosra, és nagy örömmel, akik őt követték tekintetükkel). Sajnos nem tudom ezt az élményt leírni, de higgyétek el, hogy itt aztán tényleg mindegy volt az akkord, itt Toni Rudi volt (a számomra oly vicces Depeche Mode hosentrogerrel a nadrágján). Egész héten csak őt figyeltem és hónapokkal utána jelent meg (már halála után) képzeletemben, muzsikálás közben, és mozgatta a vonómat, tette az ujjaimat a húrokra. Máig nem tudtam elfelejteni, és mindig melegséggel tölt el, ha rá gondolok és a vidámság, az életöröm, a muzsikálás öröme tör fel bennem ilyenkor. Ezt köszönöm neki és mindenkinek, aki ebből felvett valamit és hordozza magával.
Még folytatnám az élménybeszámolómat, de nem szeretném, ha ez hosszas lenne, folytatom esetleg a kicsi Rudival, ha érdekel benneteket.
Jelezzetek vissza!


Üdvözlettel,
Szász József
2004-04-02 Budapest
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: rudi.doc
Type: application/msword
Size: 27648 bytes
Desc: rudi.doc
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040402/6bd3139d/attachment-0016.doc>