[Folklista] zenész-táncos viszonya

[Pávai István]

Salamon Beja írta: "A mai világban sajnos egyre több zenész csak az óráját
nézi muzsikálás közben, nem az előtte táncoló "lelkét". Nem kiszolgáló
szerepet tölt be, hanem "nagy művész"."

Dóka Kriszti írta: "És vannak félreértések is, amelyeket tisztázni kellene.
Pl. A táncházas közvélemény szerint az első strófa a zenekaré. Ennek
hátteréről esetleg István írhatna néhány sort."

Hát összefügg, amit Beja ír, s amit Kriszti fölvet.
A táncház mint táncalkalom a közönségért (közösségért) van, nem a
zenészekért. Falun a közösség szervezi, a kezesek kezeskednek azért, hogy
jól zajlik le. Az egy színpadi megoldás, hogy a zenekar egyszer eljátszik
egy strófát, aztán lehet a papírból tanult versszakokat énekelni.  Falun a
dallam felismerése után bármikor bekapcsolódhatnak a táncosok énekkel a
zenész által kezdett dallamba. Ez lehet egy fél dallam, egy sor vagy akár
egy szótag után. Ettől nem sérül a népdal teljessége, mert egyrészt a
"fejükben" ott van, másrészt a hangszer, az ének, a tánc stb. együtt képez
itt egy egységet. A beleéneklést bárki kezdeményezheti, bármilyen oda találó
szöveggel, s vele énekelhet akárki, aki tudja vagy szereti ugyanazt. A
zenész nem válthat más dallamra, míg a táncosok annyi versszakot el nem
énekeltek, amennyit kedvük tartja. Az is előfordulhat, hogy az éneklők
kezdnek új dallamba. Az sem hiba, ha az éneklés a strófa befejezése előtt
abbamarad (mert pl. nincs több szöveg).
Általánosságban megfigyelhető az a hiba a városi táncházak egy részében,
hogy a zenészek nem tudják, hogy a táncrend egy-egy táncát mennyi ideig kell
muzsikálni.

Pávai István