RE: [Folklista] tudomány a táncházban

[Benyes László Attila]

Kedves Petyko!

Valószínű, félreértettél.

Az előadók, adatközlők elbeszélései, ismertetői
nem a szünetekben zajlottak (zajlanak), hanem -
s ez a lényeg - magába az előadásba, "koncertbe"
szövik bele azokat. Hogy jobban érzékeltessem:
egy adott dalt nem csak eljátszanak, hanem el
is mondják, hol, hogyan, ki(k)től tanulták; mikor szokták
játszani; kik kérik inkább; milyen szokás(ok)hoz, ünnepkörhöz kötődik;
esetleg milyen rítusok kísérik stb.

Számomra ez azért élvezetesebb, mert így:

1. Az ember nem csak megcsodálja, végighallgatja a dalt,
    de információt, némi lexikális tudást is kap róla.

2. Nem egy órás beszéddel megtartott előadást hallgat végig az ember,
    hanem a dalok, táncok azt élvezetesebbé teszik.

3. Summa summarum: elhangzik a tudnivaló, s amíg még a tudnivaló
    az emberek fejében van, már hallhatja is a zenét, láthatja is a táncot,
    ahol esetleg rögtön megfigyelheti az elhangzottakat.

Természetesen neked az alábbiban van igazad:

Egy adatközlő soha nem fog tudományos síkon előadást tartani,
s ez is elengedhetetlen, erre is szükség van!

Szabó Lacinak köszönöm! :o)

Üdv Pécsről!

Laci

-----Original Message-----
From: Petyko [mailto:petya75 at freemail.hu]
Sent: 2003. október 21. 10:46
To: A Folkrádió levelezo listája
Subject: Re: [Folklista] tudomány a táncházban


>>Nálunk ez Pécsett úgy zajlik, hogy a bevezető tánc után a vendégek
játszanak egy  30-40 perces "koncertet", s közben azért mesélgetnek,
elmondanak némi tudnivalót is,
hozzáteszik a maguk kis élményeit, történeteit is, amit én azért szeretek,
mert így az előadó (zenekar vagy szólista) és a közönség közötti kapcsolat
kicsit személyesebb jelleget ölt.<<

Más az, ha a táncházban aktívan muzsikáló hagyományőrző, vagy hagyományápoló
szünetben beszél / mesél, mint hogy egy népzenegyűjtő / kutató tart
előadást. Nálam és Istvánnál most ez utóbbiról volt szó.

>>Mindenesetre István által alább írott gyakorlati megoldás számomra nagyon
szimpatikus!<<

Szerintem meg ha előadásról van szó, az ne a táncház szünetében legyen, mert
ha az elhúzódik, akkor a csak szórakozni vágyó közönség hazamegy
(akármennyire is párbeszédes jellegű, interaktív, diafilmvetítéssel, és
hangzóanyag bemutatásával tarkított is az előadás); hanem, ahogy korábban is
írtam, a táncház ELŐTT; mondjuk egy másfél órával a táncház kezdése előtt
meghirdetett időpontban, mert ebben benne lenne egy egyórásra tervezett
előadás elhúzódása, és a táncház előtt egy kis szusszanás (italfogyasztás,
vagy akár cigarettaszünet, beszélgetés egymással, stb.). Így a táncház csak
táncház maradhatna, az előadás meg előadás (mert ha belevennénk az előadást
is a táncház idejébe, akkor Gábor Klára joggal kifogásolhatná, hogy akkor az
ő táncházat kiegészítő ötleteit mért ne vennénk be, és mért tiltakoztunk
korábban az ellen, hogy ezt táncháznak nevezzük...), mert egy klasszikus
értelemben vett táncháznak, ahol csak zene, tánc és ének van; KELL, HOGY
LEGYEN ANNYI VONZEREJE önnönmagától, hogy megtartsa törzsközönségét, vagy
embereket hívjon be és tartson meg akár az utcáról is. Ha ez nem így van,
akkor el lehet gondolkozni, hogy hol a hiba (pl. rossz a zene...).

De hát nem szólok én ehhez többet hozzá, nem vagyok művelődésszervező; ez
nem az én dolgom, én csak zenélek (ha zenélek... :( )

K. Péter